Karácsony Gergelyt sokat bíráltuk a kampányban, ahogy foglalkoztunk a mögötte álló emberekkel is. És most milyen jó lenne magunkat azzal nyugtatgatni, hogy legalább egy egészen kicsit is tévedtünk. Milyen jó lenne arra gondolni, hogy az oly sokszor emlegetett alkalmatlansága legalább egy egészen kicsit is túlzás. Milyen jó lenne magunkkal elhitetni, hogy legalább a nagyon rossz Demszkynél nem lesz rosszabb. Hogy vele együtt nem fog visszajönni a régi balliberális világ a Városházába. Jó lenne magunkkal ezt elhitetni.

Csak az a baj, hogy nem fog menni. Nem tévedtünk. Hiszen – igen, sajnos – pontosan emlékszünk elég sok mindenre.

Tarlós István több szavazatot szerzett, mint öt éve, a Fidesz még annál is jobban szerepelt az egész országban, mint májusban az európai uniós választáson, ráadásul a Fidesz a 19 megyei közgyűlésből megnyert 19-et, elégedetlenkednünk sem kellene: a kormányzás kilencedik évében, másfél évvel az új ciklus kezdete után ez tényleg nagyon jó eredmény. De ehhez az is jó lenne, ha azt tudnánk magunknak mondani: vasárnap este 7 óra óta Karácsony Gergely legalább egyetlen milliméternyivel vagy grammal alkalmasabb főpolgármesternek, mint ahogy mondtuk, gondoltuk vasárnap este 7 óra előtt.

Milyen jó lenne elfelejteni, hogy Karácsony Gergely úgy tartott sajtótájékoztatót, hogy nem vette észre, egy rajta gúnyolódó plakát mellett áll. Milyen jó lenne elfelejteni Karácsony Gergely rémült tekintetét, hebegését, amikor megjelent a bohócvonat – és hogy meg sem tudott akkor szólalni. Milyen jó lenne elfelejteni, hogy a Hajógyári-szigetről egy sorompó miatt azt hitte, hogy most adják el, aztán meg kiderült, hogy filmet forgatnak és a sorompó egy díszletelem, egy kellék. Milyen jó lenne elfelejteni, hogy Karácsony Gergely nem tudta, hol van Csepel, nem tudta, hol van a Nemzeti Múzeum, és nem tudta, hogy saját kerületéhez tartozik az Örs vezér tere. Milyen jó lenne elfelejteni, hogy nem tud helyesen írni. Milyen jó lenne elfelejteni, hogy nem tudta, mi Törökország fővárosa. Milyen jó lenne elfelejteni, hogy fogalma sem volt, hány parkolóhely van Budapesten.

És még mennyi mindent kellene elfelejtenünk! Hogy Karácsony Gergelyt csak úgy megfenyegetheti egy MSZP-s politikus és utána Karácsony Gergely minden gátlás nélkül eljátssza, hogy jóban vannak és ölelgeti. Hogy egy polgármester, aki egyúttal főpolgármester-jelölt, attól fél, hogyha visszamenne saját kerületébe, akkor elásnák. Hogy voltaképpeni főnöke, Gyurcsány Ferenc az ATV nyilvánossága előtt megalázza és utána ezt eltűri. És ha már tévéinterjú, akkor látni, hogy baráti közegben is azonnal dadogni kezd, mihelyt egy kicsit is erős (dehogy erős, inkább erősöcske) kérdést kap. Vagy hogy egy ennél súlyosabb példát mondjuk: milyen jó lenne elfelejteni, hogy még a parkolást nem tudta megszervezni a saját kerületében.

De hát sajnos ezekről nem tudunk elfeledkezni. Pedig milyen jó lenne!

Hiszen akkor nem gondolnánk azt, hogy a régi baloldal egyszerűen szétlopja majd mögötte a várost, amíg ő kiszalad a bécsi polgármesterhez megbeszélni, hogy milyen jó, hogy most már nem egy, hanem két darab egyeteme van Soros Györgynek az egykori Monarchia területén. Akkor nem gondolnánk, hogy megpróbálja az elmúlt évek egyik legjobb tervét, a Liget újjászületését megakadályozni, tönkretenni. Nem gondolnánk, hogy be akar tiltani egy újságot, mert nem tetszik neki. Nem gondolnánk, hogy nála egyszerre lesz dugódíj és egyszerre lesz nagyobb dugó. Nem gondolnánk, hogy ő egy akarat nélküli báb. Nem gondolnánk, hogy képtelen lesz működtetni egy világvárost.

Nem gondolnánk, hogy egy ilyen gyenge embernek aztán azonnal benyújtják a mögötte állók a számlát. Jó lenne ezzel hitegetni magunkat.

Csak hát a valóság nem ez. Sőt. A választás után már 72 órán belül kijött Karácsony Gergelyből a valódi főnökeinek megfelelni akaró kultúrharcos. Persze hogy kijött!

Meglepne, ha gyakran járt volna az Újszínházban, még jobban meglepne, ha tudná, mi volt Dörner György igazgatói pályázatában, de máris arról beszél, hogy rossz volt a pályázata és nem tudja elképzelni, hogy még egy igazgatói ciklust kapna Dörner. Micsoda demokrata! Előre eldönti, hogy két év múlva ki nyerhet és ki nem egy színigazgatói pályázaton. Aztán nagy hirtelen az irodalomtörténész és a történelemtudós is előjön a mérsékelten sikeres szociológusból és Wass Albertről kezd el elmélkedni. Majd iszonyatos sebességgel rohan meghálálni Alföldi Róbertnek, hogy kampányolt mellette, a Május 1. mozi helyén létesített magánszínháznak azonnal pénzt akar juttatni – hiszen folyton itt rendez és játszik Alföldi Róbert. Például amerikai musicaleket álmodik színpadra vagy éppen kínos bulvárkomédiában mórikálja magát. Persze hogy azonnal erre akarja költeni a főváros pénzét Karácsony. Hiszen benyújtják nála, benyújtják neki a számlát. És valaki minél gyengébb ember, annál könnyebb lehet nála követelőzni.

Igen, nagyon jó lenne elfelejtenünk, hogy ki is Karácsony Gergely, hogy milyen képességű ember.

Mert akkor lehetne abban bízni, hogy – mondjunk valami egészen-egészen minimális elvárást – továbbra is kimennek reggel a buszok a garázsból.

Csak sajnos nem lehet elfelejteni, hogy ki is Karácsony Gergely.