Egészséges lelkületű ember már eleve unottan ásít, ha meghallja, hogy lesz valahol valami újabb tünci, de ha ott van a nevében az, hogy „Egymillióan”, akkor esetleg így szól önkéntelenül is: Jaj, ne…

Ugyanis az ilyen jellegű megmozdulások – és szlogenek – sosem úgy folytatódnak, hogy „Egymillióan a csángók magyar nyelvű misézéséért”, vagy „Egymillióan az LMBTQ nyomulása ellen”, esetleg „Egymillióan az ukrán nyelvtörvény ellen”, hanem tudni lehet, hogy valami olyan ügyért kéne felvonulni, amihez vagy semmi közünk, vagy egyenesen kárunk származik belőle.

És lőn!

Tüntetést szervez „Legyen végre vége!” címmel április másodikára, a választások előtt egy nappal az Egymillióan a szabad Ukrajnáért civil szervezet. A tüntetést „a szabad és független Ukrajnáért” szervezik, illetve tiltakozásképpen „Orbán Viktor árulása, sunnyogása ellen”.

Megnéztem, kik harsonázzák és kik támogatják eddig ezt a vircsaftot, nos, Juhász Péter, Pintér Béla, Ungváry Krisztián.

Jó, értjük. Hát, ahogy sejtettük.

Kénytelen vagyok idézni a csasztuska szövegéből, annyira jó.

„Orbán »semleges« akar maradni. De aki gyilkos és áldozat, elnyomó és elnyomott ügyében semleges marad, az mindig a gyilkos, mindig az elnyomó oldalára áll.”
„Orbán ismét Brüsszelt és a nemzetközi közvéleményt hibáztatja: igazából az agresszor pártját fogja.”
„Magyarként át tudjuk érezni a szabadságharcot vívó ukrán nép fájdalmát. Az ő szabadságharcukban a saját őseinkre ismerünk, akik szintén orosz hódítók ellen harcoltak 1849-ben és 1956-ban. Legyen végre vége Orbán hazánkat lejárató gerinctelen hintapolitikájának, mely mára látványosan megbukott! Legyen végre vége az alapvető erkölcsi értékek elárulásának, a diktátorokhoz való törleszkedésnek, a magyar névre kent gyalázatnak.”

Hú, az ember csak vakargatja a fejét, hogy hirtelen hogy előkerültek az erkölcsi értékek – egy melegfelvonulás előtt általában erről csönd van –, meg '48 és '56, ahol persze nyomát sem láttuk sem az ukrán, sem a francia, sem a bantu segélycsapatoknak. Meg a „magyar név”, és „gyalázat”. Igen, a magyar hagyomány az szent. De a korona az svájcisapka, tudjuk.

A kedvencemet kiemelném újra:

„Nem hagyhatjuk, hogy Orbán szégyenletes álláspontjával azonosítsák Magyarországot, a magyar népet.”

Szerintem Magyarországot azzal lenne jó azonosítani, hogy kiskorúakat toboroz, hogy menjenek meghalni egy háborúba, amihez semmi közünk. Ez az igazi felvilágosult, és haladóan európai álláspont. Ez a harc a békéért!

Majd az oroszok szépen visszavonulót fújnak az esemény után. És érdekelne, milyen szolidaritásról beszélünk? Százezerszám fogadjuk, segítjük a háborúból menekülőket! Mit akarsz még, kedves Juhász Péter? Harcolni? Mehetsz, senkinek nem fogsz hiányozni!

Ritka gusztustalan ez az egész, lévén rátelepszik a magyar néplélekben megbúvó pattogó, kurucos, szabadságvágyó érzületre, és ezt árukapcsolja az idegen érdekkel.

Pedig jelen pillanatban a „pattogás”, a „kurucosság” pont az, hogy Orbán Viktor nem áll be a sorba, és nem mondja azt, amit a kórus.

Mellesleg az egész egy ordas hazugság. A tüntetést nem „a szabad és független Ukrajnáért” szervezik – tesznek ők az ukrán civilek fejére –, hanem a magyar választások befolyásolására, és a hazai ellenzék támogatására. Csak ez így nem annyira elegáns.

Amúgy meg, ha egy haladó megkérdezi, hogy Ukrajna vagy Oroszország pártján állsz a háborúban, a következőt kell mondani. Mivel egy vérbeli balliberális azt képtelen megérteni, hogy magyar érdek, hogy mi Magyarország pártján vagyunk, így a szeme közé nézel, s így szólsz:
– Mi az, hogy Oroszország vagy Ukrajna? Ez így túlságosan kirekesztő! Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy csak férfi és nő létezik. A világ ennél sokkal gazdagabb, és sokszínűbb. Oroszország és Ukrajna háborújában én Belgium pártján vagyok. Vagy Csehszlovákia pártján. Az még alternatívabb.