A hazai baloldal 11 éve vesztes, 11 éve minden nap azzal kell szembesülniük, hogy lényegében semmi értelme annak, amit csinálnak (ez nemcsak a 11 évre igaz, hanem a 30-ra vagy a 70-re is) és emiatt rendkívül idegesek, frusztráltak, közülük többen emiatt alkalmatlanok az egészséges, normális gondolkodásra. Hiszen nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki népirtást vizionál, ott rettentően komoly problémák vannak.

Ahogy Deák Dániel megfogalmazta: jelen pillanatban nagyotmondási verseny zajlik a baloldali térfélen. A DK, a Jobbik vagy a Momentum politikusai azzal próbálnak kitűnni, hogy kit tud nagyobb baromságot mondani. Ez jól is megy nekik – teszem hozzá azonnal. Ennek a nagyotmondási versenynek “köszönhető”, hogy a Parlamentben hétről hétre alpáribbnál alpáribb felszólalások születnek, illetve ennek a küzdelemnek a következménye a rengeteg rendkívül kellemetlen Facebook poszt is.

Az ellenzéki pártok úgy egyeztek meg, hogy a listás helyekről majd az adott pillanatban meglévő közvélemény-kutatási adatok alapján osztozkodnak. Tehát a proli-show emiatt van. Rájöttek, hogy érdemi üzenetekkel nem tudnak komoly hatást gyakorolni az emberekre, ezért inkább “celebeskednek.”

Ezt a részét meg is értem a sztorinak, hiszen megfelelő szürkeállomány hiányában marad a kiabálás, a hergelés és a többi.

Ugyanakkor azt hiszem nem kellene átlépni egy bizonyos határt. Szombaton a 444 nevű, a baloldali pártok intellektuális szintjéhez közelítő portál megírta szokásos cikkét arról, hogy mennyire borzasztó az MTVA egyik műsora és annak készítője. Az antiszemita Uj Péter vezette lap közösségi felületén is posztolta az írást, amelyre érkeztek is a kommentek szép számmal. Az egyik azonban alpári stílusával kitűnt. A hozzászólást Vadai Ágnes jegyzi:

“Illő tisztelettel szeretném jelezni, hogy az ilyen, hazugságokkal gyűlöletet keltő propagandisták Ruandában a végén elnyerték a méltó büntetésüket. Lásd még náci és észak-koreai agymosás!”

Két dolog lehetséges. Vadai Ágnesnek fogalma sincs, hogy mi történt a kilencvenes években Ruandában. Nincs tisztában azzal, hogy a második világháborút követő legsúlyosabb népírásról ír, amelyben 800 ezer ember vesztette életét. A borzasztó genocídiumot követően a tetteseket, felbújtókat (politikusok, katonatisztek, újságírók és papok) elítélték. Azonban párhuzamot húzni a ruandai népirtás és az Orbán-kormány között borzasztóan nagy ostobaság. Amely egyben a második eshetőség lehet Vadai esetében.

Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések olvasásakor a felháborodás után mindig az jut eszembe, hogyha ezt le merik írni, akkor mit gondolhatnak? Ezek az emberek tele vannak gyűlölettel, aki így nyilvánul meg, azt csak a harag motiválja. Az utálat pedig soha nem jó útmutató.

Nem is olyan régen Fekete-Győr András is megszólalt az újságírókkal kapcsolatban. A Momentum elnöke egy videóban arról beszélt, hogy eltiltana a foglalkozásuktól jobboldali újságírókat. Hogy miért, milyen alapon az nem derült ki. Az ugyanakkor nem túl sok jót sejtet, hogy egy miniszterelnök-jelölt-aspiráns már most arról elmélkedik hogyan fosztana meg munkájuktól újságírókat.

Micsoda jogállam lenne az, ahol Vadai és Fekete-Győr András kéz a kézben intéznék a dolgokat. Jogállam, ahol a tervek szerint 3 nap alatt a vádlottak padjára ültetnek mindenkit, illetve politikusok mondják meg, hogy ki írhat újságot és ki nem. Természetesen ezekről az esetekről nem készülne Sargentini-jelentés.

Ez a kommunista hozzáállás egyébként nem újkeletű a baloldalon. Néhány évvel ezelőtt bizonyos Bőtös Botond nevű valaki (újságíró?) azt kívánta a fideszeseknek, hogy az árokpartról lapátolják fel őket az IFA-platókra. Kerner Zsolt nevű elvakult balos propagandista pedig Bayer Zsolt esetében kandelábereket emlegetett. A manapság magát független/objektívként beállító Gulyás Márton pedig munkatáborba küldte volna a kormánypártiakat.

Milyen emberek ezek? Pontosan olyanok, amire most gondol a kedves olvasó.