Bezzeg a régiek tudtak valamit! Tőlük tanulni lehet.

Ezt csak a modern és haladó pedagógia, az önmegvalósítást erőltető mesefilmek, és az LMBTQ mesekönyvek nem ismerik el.

Pedig a hagyomány és a közmondások mögött ott van évszázadok tapasztalata.

A tudás hatalom – halljuk gyakran mondogatni, s lám, kis töprengés után be kell látnunk, hogy a közmondásokban, bizony, van bölcsesség!

Bár az okos és előrelátó szülő ezt a mondást baráti körben akár még módosíthatja is.

„A tudás nyugalom”.

Mármint, a szülő nyugalma.

Mi a nyugalom titka? – tehetné fel a kérdést minden szülő. Nos, azért kell jó tanuló gyereket nevelni, mert ha jól tanul, mehet majd tanulmányi versenyre, méghozzá akár többnaposra is. Így arra a pár napra a szülő megszabadul a csemetétől, és még a napi ellátását is a versenyt kiíró iskola fizeti. (Nem beszélve a megspórolt otthoni víz, és áramfogyasztás költségeiről.)

És itt rögtön megmutatkozik a tudás értéke!

Más, praktikus jó tanácsok előrelátó és megfontolt szülőknek:

Először is: Mindig a gyermek lelkére kötjük, hogy az iskolában töltse fel a mobiltelefonját. Sőt – feltéve, ha szereti és becsüli drága jó szüleit -, hazaindulás előtt az iskolai WC-ben végzi el a kis és nagydolgát is.

Az igazán jól nevelt csemete odáig megy a figyelmességben, és a szülő iránti odaadásban, hogy hazaindulás előtt iszik az iskolai konyhán a csapból egy nagy pohár vizet, ezt követően üldögél vagy tíz percet a folyosó csendjében, nézegeti a falra kifüggesztett híres, nagy emberek arcképeit, igyekszik példájukból tanulni, majd elballag a WC-re, s elvégzi a dolgát.

Ezzel a családi kasszát kétszeresen is mentesíti a vízfogyasztástól, s ráadásul még a saját egészségének is hasznára van, hiszen a tudomány mai állása szerint a megnövekedett vízfogyasztás jót tesz a belső szerveknek, s könnyíti a máj és az epe működését.

Ha a gyermek tehetséges valamiben, ha kiválósága megmutatkozik, például jól énekel, gyurmázik, vagy rajzol, írassuk be az énekkarra, rajzszakkörre, s ha szorgalmasan jár ezekre a foglalkozásokra – amellett, hogy estére kellőképp kimerül, s így izgés-mozgásával addig sem fárasztja drága jó szüleit -, még kerületi versenyre is küldik.

A jó és példamutató szülő ezekre a versenyekre mindig elmegy, beül az első sorba, tapsol, majd a beszédek végén a tálcákhoz járul, kiszolgálja magát, s kis zacskókba gyűjti az élelmiszert, megspórolva ezzel a másnapi reggelit, és vacsorát.

És akkor még ott van a tornaóra!

Bárki beláthatja, hogy a túlságosan eleven gyermek a nyüzsgésével, fel-le mászkálásával, fenekén megmaradni képtelenségével nem csak a parkettát, a szőnyeget, valamint a család tulajdonát képező bútordarabokat koptatja, hanem szülei idegrendszerét is.

Írassuk be hát sportfoglalkozásokra!

A hullafáradtan hazatántorgó gyermek némán üldögél a sarokban, nem tesz fel felesleges kérdéseket, nem zörög az evőeszközzel, lábával nem dobol a szék lábán – miáltal az ülőalkalmatosság kopása csökken -, hanem bambán szájába teszi az ételt, majd elalszik.

S amikor ez megtörténik, hirtelen béke és nyugalom köszönt a családra, s a csendesség meghitt percei következnek.

Neveljünk csemeténkből példás előmenetelű nebulót, hisz a tudás mindig meghozza gyümölcsét!