Orosz Anna elégedetlen.

És ilyenkor nem azt csinálja, mint a reakciósok régen, abban az átkos kirekesztő korban, amikor még egyetlen meleg képviselő sem volt a nemzetgyűlésben, és a Duna jegén is képesek voltak hímsovinisztán és előítéletesen úgy királyt választani, hogy a tizenkettedik nem képviselőit nem vonták be. Sőt, még úgy sem, mint később, a dzsentri elnyomás alatt, hogy kardjukhoz kaptak, vagy öklükkel odavertek a vármegyeháza asztalára. (Vagy korlátjára, vagy pulpitusára, tökmindegy.) Lényeg, hogy repkedjenek a bajuszok, rázódjanak a ciszhetero férfias akármik, és a sújtásos-mentés-kardos életérzés csak úgy fröcsögjön az antieuropéer életérzéstől.

Nem, nem. Orosz Anna, a Momentum reménysége nem így tett.

Dühös volt? Kiposztolta a Facebookra.

Hát, nézzük csak, mi neki a dühe:

És ott vigyorog, mint a vadalma, és a háttérben a Parlament. (Gondolom, majd oda szeretne becsücsülni.)

Mint apró és ártatlan ciszkisfiúcska, már az általános iskolában sem értettem, mi a rossebnek van kint minden lakóházon a kettős zászlótartó. Mert kinn volt. De mindegyiken. Kivétel nélkül. Miért nem elég egy? Persze kérdezni nem mertem, mert hamar megfigyeltem, hogy az egyikben van a nemzeti, a másikban meg a vörös. Vörös nélkül nincs ünnep. Anélkül nincs rajgyűlés, iskolai ünnep, tornaterem, és jóságos igazgatói barack sem a bizonyítványosztás után. Anélkül nincs tablófotózás, és nincs hungarocellszakállas bácsik gyűjteménye a tornaterem falán. Anélkül nincs semmi. Talán még lakóház sem épül. De azért ez mégiscsak a múlt, a Momentum Mozgalom meg valami olyasmit hirdet, hogy új Magyarország, új arcok satöbbi.

Meg azért a Parlament látképe is furcsa. Ha a Momentum Mozgalom igazán haladó lenne, nem kampányolna a Parlamenttel, ami egy ekkora neobarokk hodály, bent az épületben utalások a középkori birodalmi létre, ami egy négy-ötször ekkora országra emlékezik – a Trianon előtti majd négyszerese, a középkori kb. öt-hatszorosa volt a mainak –, s egy olyan világra, amelyben nem tisztelték az iszlámot, sőt fegyverrel seprűzték ki, és a többféle identitás fogalmát is másként kezelték. Lehettél horvát, és közben magyar, mint Zrínyi, lehettél mezővárosi autonóm, lehettél nemes, lehettél városi polgár vagy szabad kun, de közben elsősorban magyar és keresztény, és a Szent Korona alattvalója.

Biztos kell ez a haladóknak, kedves Anna? Nem kéne bevallani nyíltan, hogy már bontásra ítélt, mint a Nemzeti Színház? Mert bontani azt tudnak. Az eltörléskultúrában nagyon profik maguk.

„Jövőre újra kitűzzük az Európai Unió zászlaját a nemzeti színű mellé!”

Jaj, annyira hiányzik onnan egy másik zászló. Nem jó az országnak, ha huzamosabb ideig nincs megfelelési kényszer és idegen hatalmakhoz igazodás. Esetleg a lófarkast meg a sarló-kalapácsost is lehetne?