A vírusveszély Szabót Tímea után Románia nagykövetét is a valóság szürke zónájába repítette, mivel Marius Lazurca úgy érezte, itt az ideje a zavarosban horgászni. Nem pontosan értem a nagykövet úr levelét, amit Szabó Tímeának írt és amelyben szolidaritását fejezi ki a Párbeszéd (egyébként erdélyi felmenőkkel rendelkező) politikus asszonyának az őt ért „ádáz támadások” miatt, „amelyeknek az utóbbi időben ki volt téve”.

Szabó Tímea azért került a baloldalon is kényelmetlen helyzetbe, mert indulatos, gyűlöletkeltő módon kérte számon a kormányon, hogy miért segíti a Magyarországra beérkezett védekezési eszközök hozzávetőlegesen 2%-val a szomszédos, vagy távolabbi országokat és a határon túli magyarokat. Szabó Tímea konkrétan azt támadta, hogy Magyarország miért segíti Romániát, az ott élő magyarokat és románokat, persze amolyan gyurcsányi módon, elsősorban a határon túli magyarok ellen uszított. A Romániába érkezett segítség ténylegesen az ott élő magyarokat és románokat is szolgálja. A segítség miatt a közösségi médiában is számos román köszönet elhangzott, orvosok, mentősök, intézményvezetők mondtak román nyelven is köszönetet.

A bukaresti médiában ugyan írtak néhány magyarellenes cikket, ami arról szólt, hogy miért csak az erdélyi magyarok által lakott megyébe érkezett segítség, de több korrekt írás is figyelmeztetett, hogy a segélyből számos intézmény, kórház részesült, nemzeti hovatartozástól függetlenül.

Ha Marius Lazurca – értelmezésem szerint – Románia érdekeit képviselné, akkor kemény hangon kéne számonkérnie Szabó Tímeán a Románia elleni kirohanását, illetve a román állampolgárok elleni hangulatkeltést. Marius Lazurca Románia érekeinek megvédése helyett, ezek szerint, egyetért az Erdélyben élő román állampolgárok elleni, így a romániai magyarok elleni hangulatkeltéssel, hiszen Szabó Tímea ezt tette. Olyannyira egyetért, hogy nagykövet úr „szolidaritása szerény, de mélyen átérzett jelét” is elküldte Szabó Tímeának.

Ha nem lenne világos: Szabó Tímea soviniszta módon kifogásolta más országok, nemzetek, a határon túli magyarok megsegítését, a kormánypárti többség pedig tapssal fejezte ki, hogy nem ért egyet vele. Mi, akik tapsoltuk, igenis fontosnak tartjuk a határon túli magyarok, de más országok, más nemzetek megsegítését is. Mi, kormánypártiak nem uszítunk a határon túli magyarok ellen, de nem uszítunk Románia és román barátaink ellen sem. Azt is leszögeztük, hogy a határon túli magyarok a magyar nemzet részét képezik és Magyarország segíti a határon túli magyarokat és kiáll a magyarok érdekeiért. És persze nekünk, magyaroknak is jólesett a külföldről: Kínából, Azerbajdzsánból, Törökországból, Üzbegisztánból érkezett segítség és megköszöntük azokat.

Ebben a nehéz helyzetben, amikor a vírus nem válogat, fontos lenne a régió országainak, nemzeteinek összefogása. Én képviselőként, a parlament Magyar-Román Baráti Csoportjának elnökeként és volt csíkszeredai főkonzulként különösen fontosnak tartom, hogy felelősen nyilatkozzunk, ne avatkozzunk be egy másik ország belpolitikai viszonyaiba, képviseljük hazánk, nemzetünk és állampolgáraink érdekét, de a másik nemzetet, országot és annak állampolgárait is tiszteljük.

Ha Lazurca nagykövet úr szeretne tenni a kapcsolatok javításáért, akkor például levelet írhat azoknak a bukaresti újságíróknak, akik támadták Magyarországot és elmagyarázhatná, hogy a segítség nemcsak a magyaroknak, hanem az Erdélyben élő embereknek ment, köztük románoknak és magyaroknak is. Legutóbb Mr. Goodfriend volt az a diplomata, aki látványosan a magyarországi ellenzék pártjára állt és belpolitizált, de ő csak a nevében volt Magyarország barátja. Én arra biztatnám Lazurca urat, legyen ténylegesen jó barátja a magyaroknak, kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt, és ebbéli törekvéseiben biztosan számíthat ránk, kormánypártiakra. A Jobbikot és Szabó Tímeát is magában foglaló ellenzéki összefogás bonyolult feladatnak ígérkezik, de ne adjuk fel! Vigyázzunk egymásra!