Ilyenkor, március idusa környékén mindig előmásznak a Facebook rejtett zugaiból a legkülönösebb élőlények. Tudjuk, a közösségi média teret ad a furcsa aberrációknak, és a laposföld-hívőktől a Bakunyin-hívőkig mindenkinek vannak oldalaik, csoportjaik, és köreik.

Az egyik ilyen fura csodabogár a Petőfi-ellenes. Igen, az, aki szidja Petőfit, és ennek hangot is ad.

Büszkén, öntudatosan, daccal, és felemelt fejjel. Előre néz a távolba, mint Márki-Zay Péter a profilképén – amely kép szinte kínálja magát, hogy odategyék a 20 lejesre –, és felemelt mutatóujjal azt mondja: „Petőfi rossz!”

Baloldali, forradalmár, egalitárius, jakobinus, stb.

Vannak, akik Darth Vadernek öltöznek be, vannak, akik a 26. képzelt nemi identitáshoz tartozónak vallják magukat, és vannak, akik legitimisták.

Még a Darth Vader jelmezben szelfizés a legértelmesebb, legtöbb köze van a valósághoz, és legkevésbé kártékony.

„Szobájuk falán a francia forradalmárok képei voltak láthatók. (Annyira felháborodunk az akkori »reakció« nagysága miatt, s lám, ezeket a képeket, mint láthatjuk, mégis már az »elnyomás« alatt is be lehetett az országba hozni, sőt a lakásukban a falra akasztani.) Ezeket a képeket utóbb a márciusi napok után, a megfelelő hangulat szerint még cserélgették is Petőfiék. Kezdték La Fayette-tel és Mirabeau-val, folytatták a girondistákkal s végül Robespierre-rel, Dantonnal és Marattal fejezték be. (Ferenczi, III., 174. o.)”

Ezt egy Petőfire haragvó oldalról másoltam ki. Mondjuk odáig azért még az LMBTQ-terror vagy a legdurvább Kádári idők sem mentek el, hogy megszabták volna, a lakásodba mit teszel ki a falra, úgyhogy azért ez nem akkora hasraesésre méltó érv.

Mellesleg, mi az, hogy jakobinus? Édes Istenem. A saját korából kiragadni valamit és a jelenből értékelni? Na, ez tényleg káros. Mi a fészkes fenét kellett volna csinálnia 1848-ban egy pattogó fiatalembernek, akinek elege volt a pesti német színházból – 1840-ben indult csak az első magyar nyelvű –, meg az osztrák megszálló hadseregből? Johnny Rotten szvasztikát tett ki, a Venom sátánról énekelt, Ozzy meg denevér fejet harapott.

Sokan nem képesek különbséget tenni aközött, hogy valaki művészként mond valamit, vagy politikusként. Politikusként, akinek hatalma is van. Petőfi költő volt – és szerencsére meg is bukott a szabadszállási követválasztáson –, nem gimnáziumi tanár, vagy banktisztviselő. A költők ilyenek. A színészek, beat-énekesek, meg az éhező festők is. Ebben a csapatban az érzések, a tehetség meg az őrület számít, nem az ideológiai kiskáté.

Tény, Petőfi nem kedvelte a császár őfelségét, a bécsi kamarillát, a császári titkosrendőrséget, de abban a korban kissé nehéz lehetett rajongani érte, főleg nem művészként és húszévesen. Azt kéne megérteni, hogy nincsenek „konzervatív értékek”, csak értékek vannak. Önmagában a konzervatív sem érték, ahogy a változás sem jó önmagában.

Az ideologikus gondolkodás legfőbb hibája, hogy összemossa az átlagemberi és a művészlétet. Minden korban vannak – és kellenek is hogy legyenek – érdekes, izgalmas, bogaras emberek, akik megakadályozzák a tespedtséget és a szellemi renyheséget. Petőfiné nadrágban járt, Dalínak elképesztő bajusza volt. Ezeket nevezzük jobb híján művésznek. A gond ott van, hogy a haladók azt akarják, mindenki legyen ilyen, a pék, a hivatalnok, a katona, a miniszter és az újságkihordó is. Ebbe belepusztul a társadalom. A tradicionalista világkép szerint meg senki ne legyen ilyen, mindenki álljon vigyázzba, és kötelezően legyen unalmas.

Nem kell mindent ideologikusan felfogni. Semmiféle rebellió nem tud kitörni, ha nincs egy áldatlan helyzet. Induljunk ki az emberi természetből és az élet törvényeiből. A Habsburg-pártiak és legitimisták posztjait meg érdemes kukkolni. Germán háttérkép, germán tank, germán uralkodó, német filozófus és német idézetek.

Mindenki képvisel valamit. Faji, nemzeti, vagy családi érdeket, vagy örökséget. Ahogy a világszabadságot sem képviseli senki önzetlenül, a felszabadítást vagy az egyenlőséget, úgy a nagybetűs rendet vagy tradíciót sem.

A birodalmiság akkor jó, ha hasznunk van belőle. Ez az élet törvénye. A Habsburg birodalomból nem volt hasznunk. Az Apostol ellenben ma is olvasható.