Az elmúlt évek tapasztalataiból tudhatjuk már, hogy a rémhíreknek, álhíreknek brutális hatásai vannak. Életeket tehetnek tönkre, politikai küzdelmeket dönthetnek el, befolyásolhatnak szinte bármit.

Azt jóval a koronavírus magyarországi megjelenése előtt láthattuk, hogy a hazai balliberális média alig várja, hogy végre itthon is legyen már járvány. A kínai esetekkel is rengeteget foglalkoztak, aztán amikor megjelent Európában, egészen pontosan Olaszországban a Covid-19, akkor elkezdték dörzsölni a tenyerüket. Felépített, kezdetben cseppekben adagolt, aztán özönvízként tomboló rettegést kaptak olvasóik. Hiszen tudjuk jól, a félelem az egyik legerősebb emberi érzelem.

Nyomták, nyomták és nyomták a híreket a koronavírusról. Nem számított, hogy nem volt igaz, vagy csak félig volt az. Az egyik cél a magyar társadalom hiszterizálása volt, a másik pedig, hogy a koronavíruson keresztül végre sikerüljön megdönteni az Orbán-kormányt.

A járvány hazai megjelenése idején semmi másról nem szóltak a balliberális álhírek, mint: a magyar kormány képtelen kezelni a helyzetet, az egészségügy nem bírja el a járvány okozta nyomást, nincs elég maszk, nincs elég kesztyű, nincs elég lélegeztetőgép, minden szörnyű. Azt már most láthatjuk – elkiabálás nélkül –, nem lett igazuk.

Hétfőn órákig az volt a legfőbb hír a 444 nevű (nyomokban is kevés igazságot tartalmazó) portálon, hogy egy 25 éves magyar is belehalt a koronavírusba a thaiföldi Phuketen. Elolvasva a rémhírt, mi a fogyasztó első gondolata? OMG! Egy fiatalember is meghalt! Én leszek a következő? Aztán kiderült, hogy a hírből csupán annyi igaz, hogy sajnálatos módon a fiatal magyar tényleg elhunyt Thaiföldön, de motorbalesetben.

A halálkultusz építése mellett a balliberális oldal (ahogy már említettem) másik célja az Orbán-kormány megdöntése. Ebben az esetben is nagyon rafináltak. Most bemutatom egy konkrét példán keresztül azt a módszert, amit az utóbbi 10 évben már számtalanszor elsütöttek.

Vegyünk egy alapvető hazugságot. Például ezt: a WHO (!) magyarországi vezetője szerint március második hetében már a tömeges megbetegedések időszakában volt az ország. Ez az állítás, amit a New York Times (igen, a híres, hiteles, nagyon objektív/független amerikai lap) megír egy nagy cikkben, amely a hivatkozási alap. Az írásban a NYT egy állítólagos titkos jelentésre hivatkozik, amelyből még az is kiderül, hogy a WHO magyarországi vezetője Ledia Lazeri nem bízik a magyar adatokban, mert ugye eleve keveset tesztelünk. A New York Times cikkét egy bizonyos Novák Benjámin jegyzi. A név magyaros csengése nem véletlen, hiszen a szerző amúgy a 444 külső szerzője. A méltán elismert New York Times cikkét aztán átveszi az egész magyar balliberális média. Mondván: még ez a nagyon híres amerikai lap is elítéli a magyar egészségügyi válságkezelést. Miközben simán lehetséges, hogy a hivatkozási alapként tekintendő cikket Novák Benjámin valamelyik budapesti munkatársa melletti irodában írta. Profi munka! Végy egy magyart, aki ír egy cikket a New York Timesba, majd hivatkozd le a haverod írását a saját magyar lapodban. Ezzel rangot adva az egyébként hamis információnak.

A Magyar Nemzet felkereste Ledia Lazerit, aki elmondta a lapnak, hogy sem most, sem korábban nem állapították meg, hogy Magyarországon a tömeges megbetegedések szakaszába lépett volna a koronavírus-járvány és semmilyen információt nem juttattak el a New York Times újságírójához. A WHO magyarországi vezetője a Magyar Nemzetnek azt is kiemelte, hogy kiváló és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatuk van az Emberi Erőforrások Minisztériumával.

A saját maguk által megírt álhírek nemzetközi lapokban megjelenő cikkére hivatkozás mellett a másik fegyverük a szakmai szereplők bevonása. Ennek az egyik legemlékezetesebb esete amikor szintén a 444 nevű (nyomokban is kevés igazságot tartalmazó) portál jól meghivatkozta a Magyar Orvosi Kamara elnökét, a függetlenséggel szintén nehezen vádolható DK-s Kincses Gyulát.

Az eset jól bizonyítja, hogy érdemes ezeket a tippeket kicsit óvatosabban kezelni.

Mindhárom példa egyszerre álhír, de közben rémhír is, hiszen a köznyugalom megzavarására mindegyik alkalmas. A hatályos Btk. szerint ezen kiemelt minták könnyedén belecsúszhatnak a rémhírterjesztés jogi fogalmába, amely immár bűncselekménynek minősül és 3 év börtön járhat érte.