Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

A meghiúsult adásvétel

Pozsonyi Ádám

2019.07.12. 14:15

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 19.

Póczik Dezső jó húsz perce állt a kis Ferenc József-kori tálalóasztalka mellett, ujjaival rátámaszkodott, és merengve bámult ki az ablakon.

Nem, azt semmiképp nem mondhatjuk, hogy a tér túloldalán álló új benzinkút fényei tartották fogva a tekintetét. A magasban szálló modern utasszállító repülőgép büszke szárnyalása sem tehetett rá akkora hatást, hogy ily hosszú időn keresztül kísérje figyelemmel röptét – Póczik Dezső ezeket a korszerű dolgokat mélyen megvetette –, s még az sem fedi a valóságot, hogy az ablaküvegre lerakódott vastag porréteg ejtette ennyire gondolkodóba.

Nem, Póczik Dezső figyelmen kívül hagyta ezeket a korszerű, és erkölcstelenül gyakorlatias szempontokat, nem törődött velük, érdeklődési körén kívül estek, a nép egyszerű nyelvén fogalmazva: fütyült rájuk.

A rajz a szerző munkája

Póczik naphosszat ácsorgott itt az ablak előtt. Idestova hetedik éve volt ez időtöltése. Hetedik éve, mióta a felesége lelépett egy modern élőlénnyel (valami vállalati jogász volt vagy sportmenedzser, Póczik nem tudta eldönteni), s ez az eset – már amennyire ez lehetséges – a modern világ iránti megvetését csak tovább fokozta.

Állt ott az ablaknál, nézte a várost, az embereket, arcukat, ruházatukat, hangos tülekedésüket, majd visszafordult, tekintetét végighordozta a kicsiny bolt tárgyain, s úgy érezte, itt biztonságban van.

Gondolatait azonban most nem a külvilág zsibongása kötötte le. Póczik Dezső azon gondolkodott, eljön-e ma Keskeny Károly, s létrejön-e az adásvétel.

Be kell, hogy valljuk, az adásvétel kitétel éppúgy túlzás a szóban forgó jelenségre, mint amennyire a Könyvesbolt címke – mely cirkalmas betűivel büszkén virított a bejárat felett – sem illett teljes mértékben arra a kis odúra, melyben könyveket lehetett ugyan találni, vásárlót viszont annál kevésbé.

A vásárlók elvétve történő előfordulásának oka maga Póczik Dezső volt, aki hosszú, nyeles monokliján keresztül szúrós szemmel vette vizsgálat alá a betoppanó érdeklődőket, s ha az illető nem nyerte el a tetszését – az ellenszenv oka lehetett egy szájban felejtett rágógumi, egy fésületlen haj, netán egy görbe, egyenetlen testtartás – hátat fordított, s mindössze ennyit mondott: „Kérem, menjen ki!”

Póczik a betoppanó érdeklődőket – ezt még magának se ismerte be – voltaképp ellenségként kezelte, kik meg akarják őt fosztani a biztonságától. Ki akarják rabolni. Féltett tárgyaira vadásznak. Kedves ereklyéire lesnek mohó szemmel. Sunyin lapítva várják a pillanatot, hogy egy óvatlan percben, mikor figyelme kissé lanyhul – holmi álmos, őszi délután, egy jó ebéd, egy adag pipadohány, s egy kis szíverősítő elfogyasztása után – elorozzák tőle kincseit.

Leggyakrabban előforduló érdeklődője ezért Keskeny Károly volt, aki egy szép nap, a várost járva felfigyelt erre az eldugott üzletre, mely ódon légkörével, kirakatával, kis csengettyűjével az ajtó fölött – s persze Póczik Dezsővel –, maga volt a felüdülés, maga volt az oázis, a szellemi menekülés a modern nagyváros poklában.

A bejárat felett egy gróf Tisza Istvánt ábrázoló festmény függött. Mellette álló ingaóra, mely ugyan nem működött, de hatalmas ingája úgy függött láncán, mint holmi bárd, mely a történelem halálos ítéletét készül végrehajtani a modern szabadelvűség felett. A helyiség maga egyetlen szobából állt, de minden falat körös-körül polcok díszítettek, melyek könyvekkel, folyóiratokkal voltak tele. Korunk élénk, harsány színárnyalatai nem bántották a szemet semelyik sarokból, hanem minden irányból a becsületes zöldek, kékek, barnák és szürkék köszöngettek halkan és tisztelettudóan. Mindössze az volt különös, hogy a könyvek lánccal voltak odaerősítve a polchoz, mintha tulajdonosuk elejét akarta volna venni, hogy bárki is leemelje őket a helyükről. Ha valaki először lépett az üzletbe, úgy érezte, mintha egy másik időbe csöppent volna hirtelen.

Második hete tette tiszteletét Keskeny Póczik Dezső boltjában, ugyanis a kirakatban múlt hét legelső napján felfedezte a Magyarország gázlómadarai c. kiadványt – II., bővített kiadás, ornitológiai térképvázlatokkal, Nagykároly, 1902 -, mely azonnal felkeltette az érdeklődését.

- Megnézhetem?

Póczik kelletlenül csoszogott a kirakathoz, és hosszan zörgött a lakat kinyitásával.

- Tessék – mondta. A hangja rekedt volt.

Keskeny belelapozott.

- Engem ez a kötet érdekel – nézett kisvártatva a tulajdonos szemébe.

- Úgy… – mondta Póczik Dezső, s hátrább lépett, miközben a könyvet két kézre fogta, s görcsösen odaszorította a mellkasához.

Pár másodpercig csend volt.

- Megírnám recenziónak a Krajczáros Igazság c. hetilap számára. Az Ön boltját is megemlíteném. Az ilyesminek komoly reklámértéke van! – tette még hozzá.

Póczik Dezső lelkéről mázsás súlyok gördültek le, de ezt igyekezett nem kimutatni. Kifürkészhetetlen arcot vágott, s a kötetet óvatosan visszatette a kirakatba.

- Nem rokonszenvezek a modern kor sajtótermékeivel – szólt hűvösen. – Az utolsó tisztességes lap, a Mercurius Hungaricus, jó háromszáz éve szűnt meg. Úgyhogy legnagyobb sajnálatomra vissza kell, hogy utasítsam az ajánlatát.

Keskeny nyelt egyet.

- Nos, jó…

Az ajtóból még visszafordult.

- Ez az utolsó szava?

Póczik Dezső úgy tett, mintha a Vasárnapi Újság 1926-os évfolyamának rendezgetése teljes mértékben lekötné figyelmét, s nem válaszolt.

Keskeny erre röviden bólintott, s távozott.

Pár nap múlva megint megjelent.

- Megvan még a könyv?

Póczik Dezső válaszra sem méltatta. Hátat fordított, s elkezdte törölgetni a port egy XIX. századi festményről, mely Kapisztrán Szent János itáliai teológust, hitszónokot, inkvizítort ábrázolta, a nándorfehérvári diadal hősét.

Keskeny következő nap ismét beállított.

- Mennyi az ára?

Póczik Dezső nem válaszolt, hanem a sarokban álló gramofon tölcsérét kezdte tisztogatni.

- Nézze uram – mondta Keskeny, miközben szórakozottam előhúzta a zsebóráját, és futólag rápillantott. – Lehet, hogy nem fogok recenziót írni a szóban forgó műről, de arról még írhatok tárcát, hogy léteznek olyan könyvesboltok, ahol nem akarják eladni az árusításra kitett könyveket. Ismét megkérdem tehát, mi a kötet ára?

Póczik erre abbahagyta a tisztogatást, s felegyenesedett. Tudatában megjelent egy kép, annak a borzalmas, régi napnak az emléke, amint a felesége kilépett az ajtón, majd nevetve beült annak a modern illetőnek az automobiljába, s a szíve összeszorult.

Tekintete végigsiklott a kicsiny bolt tárgyain, egy darabig hallgatta a sarokban álló teáskanna duruzsolását, ujjai tétován simították egy pultra helyezett XVIII. századi imádságoskönyv gerincét, miközben az agya megállás nélkül járt és dolgozott a megoldáson, majd egyszer csak felderült az ábrázata.

- Fél tallér – nézett gúnyosan az előtte álló fiatalember szemébe. – A kötet ára pontosan fél tallér.

Keskeny bólintott.

- Rendben. Holnap ismét eljövök.

Mindez a tegnapi nap történt, s ma Póczik Dezső szívdobogva lépett be kicsiny boltjába, s ideges arccal álldogált szokott helyén, a függöny mögött.

Vajon eljön-e ma is az ismeretlen?

Még 11 óra sem volt, amikor léptek hallatszottak, majd nyílt az ajtó.

- Eljöttem a könyvért. Mit is mondott a múltkor, mennyi az ára?

- Fél tallér – jelentette ki ismét Póczik Dezső.

Keskeny elővett egy Mária Terézia negyedtallérost, valamint egy XV., illetve XVII. krajcáros pénzérmét, az egyiken I. Lipót, a másikon Lotaringiai Ferenc arcképével, s odatolta.

Póczik a monoklijáért nyúlt, s végtelen lassúsággal a szemébe illesztette.

- Hm – jelentette ki hosszas vizsgálat után, majd még halkan hozzátette:

- Legyen meg az Úr akarata…

Hátat fordított, s hangos zörgéssel elkezdte becsomagolni a könyvet egy megsárgult újságpapírba.

Keskeny odasandított: Magyar Futár, 1937.

Miután végzett a művelettel, átnyújtotta a csomagot, s a pénzérméket be akarta söpörni a pénztárgép melletti fiókba.

- Keskeny erre felhördült.

- S a visszajáró? Azzal mi lesz?

Póczik felvonta a szemöldökét.

- Igen, a visszajáró! – ismételte meg Keskeny. – Nekem még visszajár teljes három krajcár!

Póczik kihúzta a pénztárgép alatti fiókot, s matatni kezdett.

- Sajnos nem tudok visszaadni – mondta pár perc után. – A mai, értéktelen pénzeket leszámítva, néhány K.U.K. ezüstkoronával rendelkezem csak, meg még itt hever egy Horthy ötpengős. A krajcárokat úgy rémlik, már tavaly kiadtam.

- Úgy, szóval nem tud visszaadni – húzta el a száját gúnyosan Keskeny, s a kalapjáért nyúlt.

- Maga rajtam nem fog meggazdagodni! – vetette oda, azzal odahajította a könyvet Póczik orra elé, majd hűvösen biccentett, s elhagyta a bolt területét.

OLVASTAD MÁR?

KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Olasz pap: a kerítések és a falak építették a civilizációkat

Olasz pap: a kerítések és a falak építették a civilizációkat

Giacobbe Elia atya az olasz médiának adott interjújában állt ki Matteo Salvini migrációs politikája mellett.

Fidesz-KDNP: a kormány tiltsa be a szennyvíziszap behozatalát!

A Fidesz-KDNP arra kéri a kormányt, hogy tiltsa be a külföldi szennyvíziszap behozatalát az országba, és vizsgálja meg, hogy abban milyen baloldali üzleti körök érdekeltek – mondta a kormánypártok nevében Nacsa Lőrinc kereszténydemokrata parlamenti képviselő hétfőn sajtótájékoztatón.

Működik a magyarokkal való packázás Ukrajnában, nem lesz magyar képviselő a parlamentben

Működik a magyarokkal való packázás Ukrajnában, nem lesz magyar képviselő a parlamentben

Sikeresen átrajzolták Kárpátalja választási térképét az ukránok, így végül egyetlen magyar képviselő sem jutott be az ukrán törvényhozásba.

Nem elég, hogy nigériai bandák működnek Olaszországban, még iszlamisták is

Nem elég, hogy nigériai bandák működnek Olaszországban, még iszlamisták is

Ez egy rendőrségi jelentésből derült ki, mely szerint a Nigériában aktív Boko Haram nevű iszlamista terrorszervezet radikalizálja az olaszországi honfitársaikat.

Szijjártó Péter: a bevándorláspártiak kötelezővé akarják tenni a világ legveszélyesebb migrációs csomagját

Szijjártó Péter: a bevándorláspártiak kötelezővé akarják tenni a világ legveszélyesebb migrációs csomagját

Ismételten kiderült, hogy a bevándorláspárti erők kötelezővé akarják tenni a világ legveszélyesebb migrációs dokumentumát, az ENSZ globális migrációs csomagját – nyilatkozta Szijjártó Péter hétfőn az MTI-nek.

Előzetesben marad Hasszán F.

Előzetesben marad Hasszán F.

Két hónappal meghosszabbította a Budai Központi Kerületi Bíróság annak a szír férfinak a letartóztatását, akit az ügyészség terrorcselekménnyel és más bűncselekmény elkövetésével gyanúsít.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére