Nyílt levélben támadta Angela Merkel Németországát Florian Stumfall, a német Keresztényszociális Unió (CSU) egyik legrégebb óta hivatalban lévő politikusa. Az egykori európai parlamenti képviselő és lapszerkesztő 52 év párttagság utáni nyugdíjba vonulásáról a magyar sajtó is beszámolt.

A CSU „veteránja” párttagságáról való lemondását kudarcok hosszú sorával indokolja. Florian Stumfall 52 éve tagja a Keresztényszociális Uniónak, így joggal nevezhető az egykori néppárt „veteránjának”. Karrierje „klasszikusan konzervatív”: humanista középiskola a jezsuitáknál, politika, filozófia, közgazdaságtan, doktori cím. Számos mű szerzője, és mind filozófiai érvei, mind politikai elemzései éber elméjéről és a dolgok helyes osztályozásának képességéről tanúskodnak. CSU-tagként 25 évig volt a „Bayernkurier” című lap politikai szerkesztője, öt éven át külpolitikai tanácsadó a CSU államigazgatásában – emellett részben Alfons Goppel tanácsadója volt az Európai Parlamentben, korábban pedig a Hanns Seidel Alapítvány tanácsadója, az afrikai állapotok komoly szakértője.

Vajon mi késztethet egy embert ezzel az életművel a háta mögött arra, hogy 52 év után hátat fordítson pártjának? És mindezt haraggal telve, amint azt Söder miniszterelnöknek és a pártvezetőnek küldött lemondólevele is mutatja. Ezzel az írásával Stumfall keményen szembemegy Németország és szeretett hazája, Bajorország „eredményeivel”, amelyek elérésében a CSU is jelentős szerepet játszott. Íme, a teljes, vágatlan tartalom.

Florian Stumfall korábbi CSU-tag levele 2021. július 12 -én kelt:

dr. Markus Söder MdL

Miniszterelnök

CSU vezetői

Mies van der Rohe Str. 1

80807 München

Tisztelt Elnök Úr!

Amióta újságíróként elkísértem önt első lépései megtételekor a parlamentbe, sok minden megváltozott, különösen a CSU. Ezért szeretném bemutatni a CSU politikájának összefoglalóját, és különösen azt a szerepet, amelyet a CSU koalíciós partnerként játszott Merkel uralkodása alatt. A mérlegeknek azonban őszintéknek kell lenniük, és ebben az esetben könyörteleneknek.

Merkel kancelláriája szerint Németország a következő:

Az államadósság a bruttó hazai termék valamivel több mint 60 százalékát teszi ki, ami csak annak tudható be, hogy az EKB politikája miatt kamatot nem fizetnek. A követelésekből és az EKB politikájából származó kockázatok meghaladják a 2 billiós határt, és így minden észszerű szintet. Ha hozzátesszük a feltételezett tartozásokat is, azaz az állam pénzügyi kötelezettségvállalásait a polgárok társadalmi igényei alapján, akkor a teljes terhelés körülbelül 7,5 billió eurót tesz ki. Cserébe a világ legmagasabb adói és vámjai vannak az országban.

A gazdaság már nem bírja a versenytársakkal való összehasonlítást. Az egységnyi munkaerőköltség emelkedik, a termelékenység csökken. A tartomány munkahelyei veszélyben vannak az energiaátmenet miatt, ami a legmagasabb energiaárakhoz és ugyanakkor végzetes ellátási bizonytalansághoz vezetett. Ha továbbra is lesz, Németországot deindusztrializáció fenyegeti.

A belső biztonság már nem garantált. Különösen néhány nagyvárosban vannak egész kerületek, amelyekben a német törvények a más kultúrából származó klánok uralma miatt már nem érvényesíthetők. A segédmunkásokat, a rendőrséget, a tűzoltóságot vagy a Vöröskeresztet egyre gyakrabban támadják meg a műveletek során. Ennek a tendenciának az oka a 2015 óta tartó korlátok nélküli bevándorlási politika. Minden évben a számokat tekintve nagyvárosnyi mennyiségű külföldi érkezik az országba, többnyire illegálisan.

Ennek további következménye a szociálpolitikában az öregségi és ifjúsági szegénység, valamint a lakáshiány jelenti a legnagyobb problémát, továbbá a lakosság iskolai végzettsége mindenütt csökken. Az egyetemek kénytelenek ortográfiai és számtani alapszakokat létrehozni. Az igazságszolgáltatás leáll, ahogyan azt Ralph Knispel berlini főügyész mutatta be „Rechtsstaat am Ende” című könyvében.

A törvény nagyrészt elvesztette kötelező erejét, és nem csak a bevándorlással kapcsolatban. Merkel például egy interjú során egyetlen mondattal törölte az Alaptörvény 6. cikkét, amely a család különleges védelmét garantálja. Csak egy másik példa a sok közül: Merkel azon követelése, miszerint egy tartományi választás eredményét „visszajára kell fordítani”, a demokratikus és alkotmányos elvek megértésének abszolút hiányáról tanúskodik.

Az ország infrastruktúrája gyengül, a hidak és utak már nem felelnek meg a szabványoknak. Az elektromos hálózat elavult, és bármikor összeomolhat. A vasút sürgős felújításra szorul. A hagyományosan központi iparágak, az autógyártás, a vegyipar és a gyógyszerészet, a hanyatlás szélén állnak. Az egészségügyi rendszer tönkrement, reménytelenül túlterhelt orvosok és a kórházak hiánya jellemzi. Németországban, amely egykor „a világ gyógyszertára” volt, szűk keresztmetszetek vannak a gyógyszerkínálatban. Ezenkívül a kivitelezés már nem finanszírozható.

A német háztartások átlagos vagyona 51 400 euró. Az euróövezet egészében 109 000. Például Görögországban kétszer olyan magas, mint Németországban. Ami a digitalizációt illeti, amelyet Merkel többször is idézett az elmúlt tizenkét évben, Németország egy feltörekvő ország szintjén van.

A Bundeswehr cselekvőképtelenséggel szembesül, de egyre több feladatot kell vállalnia nemzetközi szinten, a túlterhelésig és a nemzetközi jogtól függetlenül, az Afganisztánból való méltatlan kivonulás ellenére. Az ország nyilvános gúny tárgyává vált.

A véleménynyilvánítás szabadságát egyre inkább korlátozzák. Ebben kulcsszerepet játszik az ún. Netzwerkumsetzungsgesetz, egy törvény törvény, amely megnyitja az utat az átfogó ellenőrzés és cenzúra felé. Azok a médiában dolgozók vagy akadémikusok, akik nem követik a kormányzati irányvonalakat, munkahelyük elvesztésére számíthatnak. Régóta a mindennapi élet része, hogy azoktól az emberektől, akik kényelmetlen témákkal foglalkoznak a szabad médiában, megtagadják a rendszerhez való hozzáférést.

A Merkel által sok éven át vezetett CDU ez idő alatt a 40 pont feletti stabil rátáról néhány esetben jóval 20 százalék alá csökkent. A társadalom középosztályának alig van politikai képviselete a CDU-ban. Merkel a felelős az AfD térnyeréséért is. A CDU nyomában úszva a CSU is ettől szenved.

A kormány megszegi a törvényeket és a szerződéseket, ahogyan az atomenergia-szektorban diktált fokozatos megszüntetéssel is teszi. Tehát nem tudom elképzelni, hogy Ön, elnök úr, tudatában maradt volna annak, hogy a szén-dioxid nem káros gáz, hanem a bolygó összes aerob életének alapja. Visszamenőleges törvényeket hoznak. Az alkotmányosan garantált szabadságjogokat felülírják a rendeletek, az ürügyet pedig egy vírus adja.

A határnyitás, az energetikai fordulat, a véleménynyilvánítás szabadságának visszaszorítása, a különféle eurómentések, mindenekelőtt a nemzeti szuverenitás feloldására irányuló uniós politika, amely sérti az Alaptörvény 20. cikkét, amelyet az ellenállás joga véd – minden a törvénnyel szemben történik. Merkel alatt, valamint a CDU és a CSU támogatásával Németország megszűnt alkotmányos államnak lenni. Mindezt Merkel 16 éve után. A gazdaság egyelőre még mindig virágzó, és a visszaesés ellenére magas adóbevételekkel rendelkezik, azonban ezt a helyzetet legjobb esetben kudarc, rosszabb esetben pusztulás követi.

A CSU minden döntést kritika nélkül támogatott, amely ehhez a pusztító eredményhez vezetett. 16 év alatt pedig egyetlen parlamenti képviselő sem mutatott bátorságot arra, hogy felálljon a Bundestagban, és azt mondja: kancellár, tartsa meg hivatali esküjét, és tartsa be a törvényt!

De aki azt hiszi, hogy ez a borzalom vége, az téved. A CSU vezette Szövetségi Belügyminisztérium kidolgozta azt a törvénytervezetet, amely a 14 évnél idősebb gyermekek számára lehetőséget ad arra, hogy eldöntsék, melyik nemet választják, függetlenül az orvosi szakvéleménytől és a szüleik akaratától. Hiszen félnek a választótól, és a tervezetet nagyrészt elzártan tartják a választás napjáig. Itt kell megtenni a lépést a katasztrofális politikától a bűnözésig. A CSU keresztény hovatartozásától függetlenül részt vesz a saját ifjúságával szembeni bűnben, ami romlottságában a koncentrációs tábor orvosainak kísérleteire emlékeztet.

Ez már nem az a párt, amelyhez 52 évvel ezelőtt csatlakoztam, és amelyért egész életemben dolgoztam, ezért azonnali hatállyal távozom. Korábban a CSU ellenállt a korszerűségnek, sőt némi támogatást is adott a CDU-nak. Ma fájdalmasan meghajol előtte. Csak az állam parlamentjének tíz olyan tagját ismeri, aki képes elmondani a párt három elvét, a bajor himnuszról nem is beszélve. A CSU ilyen állapotban van!

Dr. Florian Stumfall

A dokumentumról beszámoló konzervatív fórum szerint Florian Stumfall az eredetiben, azaz a Markus Södernek küldött levelében is kihagyta a „Tisztelettel” udvariassági kifejezést, amely rendkívüli csalódottságot és mély megvetést, sőt kétségbeesést mutat.