2020 júniusában az amerikai szövetségi Legfelsőbb Bíróság az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb érdeklődéssel követett abortuszperében olyan döntést hozott, amely általánosan fenntartja a nők alkotmányos jogát az abortuszra. John Roberts főbíró az 5-4-es arányú döntésben a liberálisabb bírák mellé állt, egyúttal megállapítva, hogy Louisiana állam megtett törvényi erőfeszítései – az abortuszhoz való hozzáférés jogszerű korlátozásáért – alkotmányellenesek.

A döntés abból a szempontból is relevanciát nyert, hogy azt megelőzően, 2020 tavaszán nyolc szövetségi állam az egyre súlyosbodó Covid-19 koronavírus-járvány idején meghozott intézkedéseként „választható” eljárásként igyekezett szigorúan korlátozni az abortuszt. A döntést kísérő írásbeli véleményében Roberts főbíró egy hasonló texasi törvény esetére is hivatkozott, mely jogszabályt a Legfelsőbb Bíróság 2016-ban alkotmányellenesnek mondta ki.

Az eset döntő próbának bizonyult a tekintetben is, hogy a konzervatív többségű testület által a nők abortuszhoz való jogának korlátozására irányuló erőfeszítésekről hozott döntés azt követően kerülhetett különös megvilágításba, hogy Donald Trump elnök korábban arra is ígéretet tett: ő konzervatív, abortuszellenes bírákat nevez majd ki a testületbe. Ennek megfelelően Trump a napokban rendeletben rögzítette, hogy „minden élve született csecsemőt, függetlenül születése körülményeitől, ugyanaz a méltóság és ugyanazok a jogok illetnek meg, mint bármely más személyt, és ugyanarra a szövetségi törvény biztosította védelemre is jogosult”.

A szövetségi Legfelsőbb Bíróság a June Medical Services kontra Russo ügyben júniusban meghozott döntésekor a Louisiana állam által még 2014-ben elfogadott törvényi abortuszkorlátozást vizsgálta. A jogszabály azt írta elő, hogy az abortuszt végző orvosok írásos megállapodást kössenek a helyi kórházakkal a betegek (páciensek) átadásáról. Ezeket a befogadási megállapodásokat azonban rendkívül nehéz kieszközölni, s a döntéshez használt kutatások alapján nem is biztosítottak orvosi ellátást.

A szabályozás sokak szerint annak lehetőségét is hordozta, hogy Louisiana állam három nagy abortuszklinikája közül kettő is bezárásra kényszerülhet. Ezekben a régiókban ugyanis az érintett nőknek az átlagos távolság több mint háromszorosát kellene megtenniük ahhoz, hogy igénybe vehessék az abortusszal kapcsolatos szolgáltatásokat. Ez a Contraception folyóirat kutatása szerint aránytalanul jobban érintené az alacsony jövedelmű, színes bőrű nőket, így az eset a törvényt ellenzők körében erős „rasszszínezetet” is nyert. Ez különösen érdekes egy olyan, fokozottan Trump-ellenes közéleti légkörben, amikor a politikai baloldalt pénzelő egyik amerikai milliárdos spekuláns, Soros György üzletember tetemes összegekkel támogatja a Black Lives Matter nevű antirasszista (erősen fehérellenes hanggal is operáló) protesztmozgalmat, és rengeteg pénzt költ el például a Planned Parenthood nevű, abortuszklinikákat üzemeltető hálózat finanszírozására.

Négy évvel ezelőtt a szövetségi Legfelsőbb Bíróság a konzervatív irányítású Texas állam törvényhozása részéről elfogadott azonos tartalmú törvényt a „Whole Woman’s Health kontra Hellerstedt” elnevezésű ügyben alkotmányellenesnek mondta ki, ami így részben előrevetítette a louisianai szabályozás sorsát a legfelsőbb bírói fórum előtt.

Sokan nem alaptalanul lehetnek azon az állásponton, hogy nem a törvény az, ami különb, hanem a legfőbb bírói testület eljárási attitűdje az, ami változott. Ez a vélemény megjelent mind szakmai, mind politikai körökben, és akár gyengítheti a – bírói jellegű testületek részéről általában erősíteni elvárt – jogrendbe vetett hitet. Nem kizárt, hogy az ügyben számított a külső nyomásgyakorlás ereje is; a konkrét esetben a szövetségi állam az ötödik (konzervatívnak címkézett) fellebbviteli bíróságon megnyerte az ügyet, mire, igen ritkának számító fordulatként, a Legfelsőbb Bíróság végül rábólintott Louisiana ügyének tárgyrendbe vételére. Tette ezt annak ellenére, hogy nem sokkal azelőtt Texas esetében – alkotmányellenességet kimondó – döntést hozott, s a 2016 óta húzódó, időzített újabb ügy alkalmassá vált arra, hogy a kérdés ismét reflektorfénybe kerüljön egy szinte soha meg nem szűnő kampánylégkörben. Adódik tehát egy (költői) kérdés: miért kellett ebből választási évtől választási évig elhúzódó „nagy pert” kreálni?

A demokraták az utóbbi években nagyrészt felhagytak az abortusz kérdésének óvatos megközelítésével, az orvosi eljárást illetően a biztonságos, törvényes vagy kivételes jelleg korábbi hangsúlyozásával. Pedig az amerikai baloldal, a liberálisok felelősségét éppen hogy növeli az a társadalmi tény, hogy ma már az amerikaiak többsége támogatja az abortusz elvégzéséhez való általános jogot. A Pew Research Center egyik 2019-es kutatása alapján mintegy 70 százalékos társadalmi támogatottság is kimutatható, mely általános trendhez a jobboldal józanabb módon próbál alkalmazkodni a kérdésről szóló kommunikációban. A téma egyik sarkalatos pontjaként elsősorban azt határozzák meg, hogy a várandósság késői szakaszában történő terhességmegszakítás korlátozására összpontosítanak.

A baloldali progresszívek a népszerűség érdekében egy olyan irányba haladtak, melynek lényege, hogy számukra – a remélt siker szempontjából – az a biztonságos politikailag, ha nem beszélnek az abortusz hagyományos morális vetületeiről. A Soros-NGO-k elsősorban a republikánus államokra koncentrálnak, ugyanakkor – például az ügy rasszvetülete miatt – a demokrata vezetésű Louisiana állam abortusztörvénye miatti vita is nagy nyilvánosságot kapott, a civil szférában is. Az egyik leginkább reflektorfénybe került pro-choice szervezet, a NARAL megítélése nem egyértelmű liberális és baloldali politikai körökben. A NARAL egy olyan NGO, amely lobbizással, a törvényhozóknál való fellépéssel és érdekképviseleti erőfeszítésekkel fejti ki tevékenységét, az abortusz korlátozását ellenezve, valamint az abortuszhoz való hozzáférés támogatása érdekében. Ugyanakkor a szervezet a fogamzásgátlás (birth control) szerepét is hangsúlyozza, vagyis a (nem kívánt) terhesség megelőzéséét.

A fentiek mellett akár megdöbbentőnek is minősíthető, hogy az USA legszigorúbb abortuszszabályozását 2019 óta a louisianai demokrata kormányzó, John Bel Edwards jegyzi, amely szerint tilos az abortusz egy meg nem született ember esetében, miután kimutatható nála a szívverés. Ez a körülmény már hat héttel a fogantatás után bekövetkezhet, amikor az érintett nő még nem is tud a terhességéről.

A kérdésben nyáron Donald Trump, Amerika újraválasztásra készülő elnöke támogatásáról biztosította az abortuszt korlátozó intézkedéseket, saját véleményét azzal a distinkcióval is kiegészítve, hogy ő személy szerint megengedné a beavatkozás elvégeztetését szexuális erőszak, vérfertőzés és egészségügyi szükségesség esetén.

Az ügy feltüzelte az elnökválasztási kampányt is, így Bernie Sanders, a tavaszig versenyben maradt, a demokratikus szocialisták által támogatott demokrata elnökjelölt-aspiráns egyik kampányeseményén alkotmányos jognak nevezte a nők részéről a saját testük felett való rendelkezés jogát. Bíráló hangon pedig arról is beszélt, hogy egyesek „el akarják venni ezt az alapvető jogot”. A konzervatívok többsége viszont éppen azt hangsúlyozza, hogy az önrendelkezés joga és felelőssége magában foglalja azt is, hogy egy nőnek számolnia kell a teherbe esés lehetőségével, s mindent el kell követnie a nem kívánt terhesség elkerüléséért. A konzervatívoknak ezt az álláspontját a tudományos eredmények is alátámasztják, hiszen modern fogamzásgátló módszerekkel mindez viszonylag könnyen megoldható, ugyanakkor ha ezt elmulasztja, akkor igenis felelős a tettéért, s kötelességei vannak a magzattal szemben.