Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de ha bekapcsolom a rádiót, hamar betelik a pohár. Nyálas és gagyi számok, saját poénjaikon teli torokból röhögő műsorvezetők és még sorolhatnám. Mindössze talán egykét rádió van, amely minőségi tartalomszolgáltatást tud nyújtani: nem a műsorvezetők beszélgetését szakítja félbe néhanapján egy kis zene, hanem pont fordítva. A játszott számok pedig változatosak, igényesek. Itthon ritkán tapasztalni ilyet.

Valentin-nap alkalmából összeszedtük azokat a számokat, amiket legszívesebben örökre kitiltanánk minden lehetséges hangforrásból. Ezeket az emberek többsége álmából felébresztve is el tudná énekelni, csöpögősek és már baromi unalmasak. Mindegyik cenzúra pozitív. Íme a 8-as lista:

Lassú, unalmas, érzelmes. Meglennénk nélküle.

Kösz, de nem.

Szívesen meghallgatom, ha fizetnek érte.

Előbb szállok fel a Titanicra, minthogy még egyszer halljam. Kate Winslet nemrég azt nyilatkozta:

Jobb az ilyeneket személyesen megmondani, nem telefontéma. Egyébként a szám  hangzása olyan, mintha a 80-as évek Casio óráinak billentyűzet hangja lenne az alap.

Bryan Adams a sherwoodi erdőben. Ruha, hangzás és stílus szempontjából hamisítatlan, vegytiszta 90-es évek eleje.

Nem is tudom, hogy mi idegesít jobban! A drámahercegnős csipogás, a nyekergős vokál, vagy a szirupos aláfestés?

Inkább nem kommentálom. Csodálatos!