A téma az volt, hogy a magyar kormány hivatalos levélben választolt az Európai Bizottságnak a jogállamisági eljárással kapcsolatos felvetéseire. Varga Judit igazságügyi miniszter kijelentette: „A magyar Kormány átfogó intézkedéscsomagot tett le az asztalra, azzal a céllal, hogy a Bizottság valamennyi aggályát orvosolja (…) Egy hónap alatt tíz videókonferenciát és számos megbeszélést tartottunk a Bizottsággal, százat is meghaladja a köröztetett és egyeztetett intézkedési tervezetek száma”.

Látható tehát, ahogy a kormány eddig is mindent megtett a Bizottság jogállamisági akaratának teljesítésére. Ez utóbbi alkalommal még annál is többet, beavatva a közvéleményt az egyeztetés aprólékos technikai részleteibe is. Joggal gondolhatjuk tehát, ha ilyen részletességgel mindent átbeszéltek, leegyeztettek, akkor már nem lehet baj.

Nem véletlenül becsülte Navracsics Tibor EU-ügyekért is felelő miniszter 98,8 százalékra a megállapodás valószínűségét. Hozzátette persze azt is, hogy a Bizottsággal történő tárgyalások során sok esetben „mozog az elvárásrendszer„. Mondjuk úgy, hogy ez nagyon finom, diplomatikus megfogalmazás.

Régi téma, hogy a jogállamiságnak nincs jogi definíciója, ezért az uniós követelmények mindig ideológiai köntösben jelennek meg, amelyeknek betű szerint megfelelni, mint egy írott jogszabálynak, képtelenség. Ez azt jelent, hogy a magyar kormány a feje tetejére állhat, akkor sem tud száz százalékig megfelelni, ha a Bizottság nem akarja. A sajtószabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupciót mindig elő lehet rángatni, de konkrét bizonyítékot még soha nem tettek le az asztalra. Erre mondják Gyurcsányék, hogy ameddig Orbán Viktor van kormányon, addig nem lesz megállapodás.

Miféle jogállamisági kritérium az, hogy a kétharmaddal többszörösen megválasztott Orbán Viktor státusza megállapodási akadály, méghozzá jogállamisági alapon?

Ez az igazi mocsokság. De természetesen Ujhelyi István nem ilyen kontextusban használta ezt a dehonesztáló kifejezést.

Valójában magának ásott vele egy nagy csapdát, amibe ezen kifejezés használatával bele is esett. Az Egyenes beszéd című adásban a műsorvezető idézte Gulyás Gergelyt, aki kijelentette: az Európai Unióban az ellenzéket képviselő EP képviselők a kormány meg a társadalom ellen dolgoznak. Azért dolgoznak, hogy ne jöjjön pénz.

Erre mondta Ujhelyi, hogy „Ez mocsokság.” Aztán elmondta, ő hogy dolgozik az Unióban. „Amikor én tárgyalok Brüsszelben, azt képviselem, hogy ezekre nyissák meg a pénzcsapokat, például önkormányzati és egyéb területek, és ami a kormány elköltött ezermilliárdjai, ahol tudjuk, hogy milyen súlyos pénzkiáramlás van, ott fagyasszanak.”

Ugye, hogy ugye? Ez aztán a színtiszta jogi alapon történé érvelés. Miközben Navracsics finoman mozgó elvárásrendszerről beszél.

Mit csinál tehát Ujhelyi Brüsszelben? Azt mutogatja a bürokratáknak, hogy hol fagyasszák be a kiáramoltatást. Merthogy szerinte így igazán jogállami.

Egy anno Antall József által idézett francia mondás szerint „A politikában az, hogy gazember, csak annyit jelent, hogy eltér a véleményünk.”

Akkor kérdezem az olvasót, nyugodtan mondhatjuk-e Ujhelyire, hogy gazember, mert vele sem értünk egyet, ugye?