Nagy-Britanniában minden 25 és 64 év közötti személy jogosult a vizsgálatokra. A méhnyakrák megelőzésével és szűrésével foglalkozó szervezet szerint azok, akik már nem nőként azonosítják magukat, de még van méhnyakuk, „akadályoztatva vannak”. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a transzférfiak és a nem bináris személyek sokkal kevésbé naprakészek a méhnyakrák megelőzésével kapcsolatban, mint a cisznemű nők. A nem túlságosan fennkölt, de rövid „cisz” kifejezéssel azokat illetik, akik életük során sohasem akarták megváltoztatni születési nemüket.

A British Journal of General Practice című folyóiratban megjelent tanulmányban transznemű férfiakat és/vagy nem bináris személyeket kérdeztek meg a szűréssel kapcsolatos tapasztalataikról. A 137 válaszadó közül 47 százaléknyian voltak jogosultak a szűrésre, de csak kevesebb mint 58 százalékukat vizsgálták meg.

A tanulmányban az akadályok között említik a már tapasztalt megbélyegzést és diszkriminációt, valamint az egészségügyiek körében a transzneműekkel szembeni idegenkedést. Többeket elbátortalanítottak a nemi identitásukat feszegető kérdések. A Jo’s Cervical Cancer Trust azonban iránymutatást ad a méhnyakrákszűréshez a transznemű férfiaknak és nem bináris embereknek, sőt a szolgáltatást végző szakembereknek is.

Tíz-húsz évvel ezelőtt marginális problémának tartottuk volna a fent részletezett ügyet. Csakhogy Nagy-Britanniában naponta legalább egy gyerek változtatja meg a nemét. Legtöbbjük 14-15 éves, de vannak köztük 10 év körüliek is. A Nemi Identitásfejlesztési Szolgálatnak (GIDS) 2010-ben 94 páciense volt, 2018-ban már 2519. Állítólag az orvosok nem vizsgálják meg kellő alapossággal, mi áll a gyermekek nemi zavarának hátterében, inkább azonnal megkezdik a kezelést, hogy a kiskorú minél hamarabb transzgender legyen.

Érdekes, hogy az 5–10 éves gyerekek korai pályaválasztása esetében – a fiúk tűzoltók lennének, a lányok színművészi pályára állnának – működik a gyengéd szülői rábeszélés, iránymutatás, a nemváltás esetében azonban nincsenek kérdőjelek.