A MeToo óta tudjuk, véresen komolyan kell venni minden külsőnkre vagy éppen nőiességünkre vonatkozó kijelentést, bókot, beszólást – ki hogy hívja, és kit mivel illetnek éppen. (Vigyázz, mit mondasz!)

A BLM óta tudjuk, hogy aki szerint a fekete életek nem számítanak jobban, az rasszista. (Vigyázz, mit mondasz!)

Az LMBTQ-őrület – de kifinomult, liberális módra hívhatjuk térnyerésnek is – óta tudjuk, hogy ha nem akarod, hogy a gyereked ki legyen téve mindennek, akkor kirekesztő vagy. (Vigyázz, mit mondasz!)

2021 nyarára már mindent tudnod kéne arról, hogy hogyan kell viselkedned. Térdelni kell a focimeccsek előtt, rövidnadrágban kell feministásat játszani egy strandröplabda-bajnokságon, ne felejtsd el, politikát és jóemberkedést kell vinned MINDENBE, az olimpiától kezdve akár egy tiktokos megnyilvánulásig.

Szabadon akarok gondolkodni, érezni és működni, anélkül, hogy jönne a liberális terrorizmus, és mindenféle vádat a nyakamba varrna. Úgyhogy most eldöntöttem, nő létemre „csúnya szexista” leszek, és csak remélem, hogy azt a néhány tucat erős, szép és hatalmas teljesítményt a háta mögött tudó férfiembert nem bántom meg szavaimmal.

Szóval kimondom:

Hajrá, fiúk, és légyszi jövőre meg azután meg azután se takarjátok el tökéletes felsőtesteteket.

Mert higgyétek el, pc ide vagy oda, sokan vagyunk inkább értetek oda!