Persze a gyökerek ismertek. Szent-Iványi a rendszerváltoztatás előtt a demokratikus ellenzék tagja volt, aztán a SZDSZ-ben futott be politikai karriert. Amit Orbán Viktor sem vágott ketté. Bajnai Gordon ugyanis 2010 januárjában ljubljanai nagykövetnek nevezte ki, s bár 2010 májusában jött az első kétharmados Orbán-kormány, amikor a a politikához igazodva a nagykövetek cserélődhetnek, de Szent-Iványi esetében nem erről volt szó. Kitölthette teljes teljes megbízatását 2015-ig.

Természetesen ezt nem azért hozom fel, hogy most legyen hálás Orbán Viktornak, tegyen föl szájkosarat, ha olyan véleménye van, amely nem egyezik a kormány álláspontjával. Azt viszont talán joggal várják el a magyarok, hogy független külpolitikai szakértőként ne torzítson, ne vezesse félre a nyilvánosságot Orbán-ellenes áskálódásaival, ne adj' isten rágalmaival.

Márki-Zay Péter kormányfőjelölt külpolitikai tanácsadójaként mintha túlzottan odakozmált volna a baloldalhoz. Mintha jobban esne neki az ő álláspontjukat képviselni „függetlenként”, mint tárgyszerűen tájékoztatni például az ATV nézőit vagy a hirklikk.hu olvasóit aktuális politikai kérdésekben.

Most például Orbán Viktor EU-beli vétópolitikája van nagyon Szent-Iványi bögyében. Fújja azt a követ, amivel az Unió próbálkozik, hogy konszenzus helyett többségi szavazással lehessen döntéseket hozni. Így ki lehetne hagyni a kényes kérdések eldöntéséből azokat, akik azt ellenzik. Például Orbán Viktort.

Szent-Iványi sarkosan fogalmaz, sőt igaztalanul is, amikor azt mondja a hirklikk.hu-n: „Magyarország visszaélés-szerűen használta ezt a lehetőséget.” Kétségbe vonva, hogy ezzel a kormányfő a nemzeti érdeket szolgálja.

Például a globális minimumadó elleni fellépést – amit Szent-Iványi nehezményez – minek lehet nevezni, ha nem kristálytiszta nemzeti érdeknek? Ha a magyar cégeknek felemelik az adóját 15 százalékra, akkor egy csomó kis- és középvállalkozás tönkre menne, tízezrek vesztenék el munkahelyüket. Az emelést az Unió akarta, ezt akadályozta meg Orbán Viktor. Ez lenne a visszaélésszerű használata annak a jognak, amit minden tagállam elfogadott, ami nélkül uniós taggá sem válhatott volna egyik ország sem?

Az meg különösen bicskanyitogató, hogy Orbán Viktor megalapozott, nemzeti érdekű döntéseit nem annyira nemzeti, mint inkább személyes, sőt üzleti érdeknek minősíti.
„Van, amikor zsarolás, mostanság pedig az üzletelés.” – mondta Szent-Iványi.
„A vétóra Orbán külpolitikai tőkeeszközként tekint, kereskedik vele, s ma már ettől akarnak a legtöbben az unióban megszabadulni.” – mutatott rá.

Szóval, a feltételezéseket nem illik a valósággal és a tényekkel összekeverni. Az pedig, hogy a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok soha nem éltek a vétó eszközével, az azt jelzi, hogy az Unió nem hozott olyan döntéseket, amely sértette volna a nemzeti érdekeinket, tehát nem is volt szükség a vétóra. A másik lehetőség: Gyurcsány nem akarta megvédeni a nemzeti érdekeket. A Böszme ugyanis ezerszer bebizonyította, hogy ez neki nem fontos. Ha az lenne, akkor Orbán mellé állna az Unióval folytatott vitában. De ez esze ágában sincs.

Ahogy sajnos Szent-Iványi Istvánnak sem, aki részrehajló szakértésével nagy veszélyt jelent a hiteles tájékoztatásra, a magyarok tisztánlátására.