Magam elé képzelem, amint a nagyméltóságú Hszi Csin-ping miniszterelnök, pártfőtitkár elsápad és reszketni méltóztatik, bár valószínűbb, hogy csak annyit kérdez a levél láttán: Ki a fa* ez a Karácsony?

A kerékpársávok Paganinije közismerten nagyon jó az ígérgetésben és a fenyegetőzésben. A 2018-as választás napján is olyannyira megrémítette a köztársasági elnököt, hogy a fal, azaz az újabb Fidesz-kétharmad adta a másikat. Arról már csak érintőlegesen essen szó, hogy ki és mennyire kommunista széles e világban! A fekete öves nyugat-európai, amerikai baloldaliak egyik-másik programpontját olvasgatva talán még a Marx, Engels, Lenin triumvirátus is elismerően csettintene. Fekete-Győr András és az ellenzéki összeborulás szellemóriásai pedig Szamuely Tibort megszégyenítő alapossággal méregetik mostanság a lámpavasakat.

Kínát persze a legnagyobb jóindulattal sem lehetne a demokrácia mintaországának nevezni, de a hatvanas évek maoista állama mára a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává lett. Az üzletemberek szerint a kínaiak a tárgyalóasztalnál nagyobb kapitalisták, mint hajdanában az augsburgi Fuggerek vagy a firenzei Mediciek.

Feszegeti, mutogatja szerényen domborodó izmait a kormányfői ambíciókat dédelgető Karácsony. Bár ha tényleg volna vér a pucájában, festői ívben maga mögé hajítaná a mobiltelefonját, laptopját, mert az bizony akkor is kínai, ha alma világít rajta. S nyilván nem hiperpasszív német – angol, spanyol, francia, orosz vagy kínai – nyelvtudása miatt nem fog szóba állni a német politikusokkal, diplomatákkal, sokkal inkább azért, mert Németország legnagyobb kereskedelmi partnere Kína.

Nekünk azonban nem kell félni, prof. dr. habil. Karácsony Gergely már tűri felfelé az inge ujját, hogy leterítse a Kínából a pesti Duna-partra készülődő kommunista sárkányt.

(Borítókép: Facebook)