Felszálló ágban van a koronavírus terjedése Magyarországon. Ma például több mint tizenkétezer fertőzöttet regisztráltak. Orvos ismerőseim beszámolójából tudom jól, hogy egyetlen egy dolog van, amivel el lehet kerülni az intenzív osztályt és a halált: a koronavírus elleni oltás.

Jelenlegi ismereteink szerint a vakcinából egyelőre nem elég egy adag, mint például a szamárköhögés elleni szerből, így az influenzaoltáshoz hasonlóan félévente javasolják az orvosok a beadatását.

Három oltáson vagyok túl, elevenebb vagyok, mint korábban. Nem kell ezt túldramatizálni!

– ez terjed az interneten egy vidéki asszony szerint.

S valójában ez itt a probléma. A vírustagadók és az oltásellenesek uralma a neten. Ezek az emberek nyíltan hergelnek, és álhírekkel tömik a többiek fejét.

Múltkor azt olvastam az egyik ismerősöm közösségi oldalán, hogy az mRNS-alapú Covid-vakcina nem védőoltás, hanem

Egy másik név nélkül megosztott egy bejegyzést, amelyben valaki hosszan ecseteli, mennyire zavarja, hogy

Szemünkre hányja, hogy a mi vírusfélő hozzáállásunk miatt „nem tanultak meg írni az elsősök, illetve maszkban kellett sétálgatni a kihalt utcán”. Most, a negyedik hullám alatt az a problémája, hogy a munkahelyek eldönthetik, kötelezővé teszik-e az oltást, vagy sem.

Ha Ausztriához hasonlóan a magyar kormány is úgy döntött volna, hogy kötelezővé teszi az oltást, akkor most ez lenne a delikvens problémája.

Itt állunk, nyakig ebben a kellemetlen vírusos helyzetben. Nem egy oltatlan ismerősömet veszítettem el az elmúlt héten. Harmincéves, háromgyerekes családapa fulladt meg a vírus miatt, csak azért, mert hallgatott a vírustagadókra és az oltásellenesekre. Megtagadta az orvosi segítséget, nem foglalkozott sem a feleségével, sem a totyogós gyermekével, csak saját magával...

Az az igazság, hogy félek. Félek az emberektől, mert önzőek és elvakultak. Nem látják, hogy egyetlen reményünk van: az oltás.

A vírus meg tombol, tombolni is fog, nagyon sokáig, de egyáltalán