A Parizeus név, amit Novák Előd (Mi Hazánk) akasztott ki rá, azért találó, mert az olcsó élelmiszerhez kötötték az azzal pózoló, a választókat – egyszerűséget színlelve – megtévesztő, viszont nagyon is nagy lábon élő, havonta milliókat költő politikust. Azért örülnék, ha eltalálná őt egy szívlapát, mert pályafutása során napról napra derült ki, hogy semmi más nem érdekli őt, csak a hatalom, a parlamenti tagság biztosította kiemelkedő életszínvonal, miközben magasról tesz a választókra. Csak eszközök a számára. S ragaszkodik a mamuszhoz is, ami szerinte a hatalommal nyilvánvalóan jár, amelyre egyre valószínűbb, hogy pártelnöki minőségében, a vezetői erejét kihasználva tehetett szert, nem pedig a hódítani tudó férfiú szerepében.

Ez persze csak egy apró momentum, ami miatt örültem, hogy Gyöngyösi arról beszélt a Spirit FM-en, hogy „nem zár ki változást a frakcióvezetői poszton. Lehet, hogy az új korszak új frakcióvezetőt igényel.” Azt tudjuk a napi tapasztalatból, hogy ha egy választott vezető ilyen üzeneteket fogalmaz meg, akkor szinte kizárható, hogy ne legyen mögötte eltökélt változtatási szándék. Ha nem így lenne, akkor nem beszélne róla.

De az is ebbe az irányba lendíti a gondolkodást, amikor Gyöngyösi arra reagált, hogy Jakab küzdött azért, hogy csak kétharmaddal lehessen leváltani a frakcióvezetőt. Ez a kijelentés a jogi kultúra teljes hiányáról árulkodik, illetve arról, ha valaki tudván tudja, hogy őt a párt szabályzatának megfelelően ötven százalékos többséggel választották meg frakcióvezetőnek, akkor nem lehet a leváltását kétharmados többséghez kötni. Ha nem vagyunk udvariasak Jakabbal, akkor azt is elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy ő annyira pofátlan, annyira hatalomvágyó, hogy annak ellenére százmilliók, így egzisztenciák felett diszponáló frakcióvezér akar maradni, hogy jellembeli fogyatékosságai ellenére ez józan ésszel képtelenség.

Az már csak hab a tortán, hogy a „KATA-tüntetésen” is ott szaladgál, hátha ezzel nagyobb rokonszenvet kelt maga iránt, hogy megmaradhasson frakcióvezetőnek.

Ezért írtam, hogy örülnék, ha a Gyöngyösi-féle szívlapát elérne Jakabhoz, mert nagyon megérdemelné. Ilyen embernek nemhogy egy parlamenti frakció élén nincs helye, de a közéletben sincs.

Szívből örülnék annak is, ha az új XVIII. kerületi lakhelyük a politikán kívüli civil életük új bázisa lenne. Így előállhatna az a bájos helyzet, hogy a mamusznak van egy papucsa.