Mondják: ki a nyavalya kérte Nádast arra, hogy olyan kérdésekben nyilatkozzon meg, amelyről halvány lila segédfogalma sincs? A segítő szándék nyilván nem motiválhatta, így marad az ártás. Ez ugyanakkor teljességgel érhetetlen, hiszen hazugságra épül, ergo sok időt nem tölthet el a nyilvánosság egén. Csak arra jó, hogy Nádas és megbízói néhány percig kiélvezzék a gyöngyöző aljasságuk kiváltotta megdöbbenést. Reménykedve benne, hátha meggyengül tőle Orbán hatalma. Legalább egy kicsit. Ki kell ábrándítanom az urakat, ennek még a látszata sem következett be.

A Mandiner idézte, mit is mondott Nádas az interjúban ezzel kapcsolatban:
„A magyar katonai vezetés az orosz invázió második napján csapatokat állomásoztatott az ukrán határon. Miért volt itt Magyarország készenlétben? Ukrajna ellen harcolni? Valószínűleg a magyar miniszterelnök kapott néhány ígéretet Putyintól. Amikor Ukrajnában kitört a háború, Orbán Viktor arra számított, hogy úgy alakulnak majd a dolgok, mint 1953-ban Berlinben, 1956-ban Budapesten és 1968-ban Prágában. Hogy mindent egy álcázott hadműveletben rendeznek majd. Ukrajnában ez nem igazán előkészített háborús akció volt, hanem hírszerzési akció. Akárcsak a Krím annektálása. Ezt a nyugati hírszerző szolgálatoknak tudniuk kellett volna. Ha már én tudtam a magyar falumban, Gombosszegen!”

Nádas önmaga leplezi le állításának alaptalanságát. Az mondja, hogy „valószínűleg”. Lehet, hogy Gombosszegen ez tény, a világ többi pontján azonban egyértelmű feltételezés, méghozzá a rosszindulatú változatokból. De úgy is mondhatjuk, hogy hazugság, rágalmazás.

Csak néhány mondat a Wikipédiából Nádas Péterről. „Budapesten született 1942. október 14-én zsidó munkáscsaládban, Tauber Klára munkás és Nádas László telefonműszerész gyermekeként. Szülei 1945-től magasrangú kommunista pártvezetők és vállalatvezetők lettek. 1956–1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanult: 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett.”

Ezek után álljon itt a következetesen békepárti Orbán Viktor Facebook-nyilatkozata február 25-ről és 26-ról, tehát közvetlenül a háború február 24-ei kitörése utáni napokból. 1. NATO-csúcs, Brüsszel: „Világossá tettem, hogy Magyarország nem vesz részt ebben a háborúban, és nem is engedi, hogy belesodorják ebbe a háborúba.”

2. Beregsurány. „Ez itt Magyarország keleti határvidéke. Tegnap még Brüsszelben tárgyaltam, ma pedig reggel ellenőrzést tartottam. Megnéztem a katonáinkat, és megnéztem a rendőreinket. (…) A legfontosabb, hogy Magyarország ebbe a háborúba semmiképpen se sodródjon bele, de közben azért a határainkat meg kell védeni; a katonáink erre képesek.”

Azt gondolom, a sorok önmagukért beszélnek.

Ezt a mentalitást azonban régről ismerjük. Külföldön gyalázni a hazát. A rendszerváltoztatás után két évvel az SZDSZ-es, tehát szélbalos Göncz Árpád áztatta hazáját a La Stampában, mondván: „Magyarországon jobboldali veszély van, a rádió, a televízió, az MTI a kormány szócsövévé vált.”

Most itt vannak a gyurcsányisták, a Nádas Péterek.

Ezek füle mellett mindig is elsüvít a Dalai láma bölcsessége.