A beszélgetés annak apropóján készült, hogy a kormány benyújtotta az Országgyűlésnek a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. Ez Ungváry szerint persze teljesen felesleges, mivel Orbán Viktor enélkül is megcsinál mindent, amit csak akar. A jelenlegi rendszert demokráciának álcázott diktatúrának nevezi, a magyar választókat pedig tájékozatlannak és könnyen befolyásolhatónak, akiket az „ősi csordaszellem” vezérel.

Meglepő módon egyébként ebben az interjúban célzott vidékizést kivételesen nem találunk, nem úgy, mint Bruck Gábor SZDSZ-es kampánytanácsadó legutóbbi írásában, ahol a fideszes szavazókat vidéki, elszigetelt kocsmatölteléknek nevezi. Ha jóindulatúak vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy Ungváry egészen visszafogottan nyilatkozik. Ha kicsit rosszmájúak, akkor pedig azt: nincs bátorsága kimondani a nyilvánvaló tényt, amelyet többször szépen megismétel és körülír, miszerint birkáknak nézi a magyar választókat.

Emlékszünk még, mennyivel világosabb és tiszta beszéd volt 1990 márciusában, amikor Tamás Gáspár Miklós egy nappal a választások előtt megírta hírhedt cikkét a Beszélő folyóiratban. TGM akkor úgy fogalmazott: „Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út.” Az írás már akkor annyira vállalhatatlan volt, hogy az SZDSZ akkori elnöke, Kis János két héttel később taktikai hibának nevezte a cikk egyes állításait – de persze a fő mondanivalóval egyetértett.

Természetesen Ungváry Rudolf is kitesz magáért, hogy a balliberális értelmiségi köröknek megfeleljen. Ungváry nem állít kevesebbet, mint hogy „a magyar lakosság politikai kultúrája valahol az 1945-ös retardált szinten maradt”, Orbán Viktor pedig „pillanatok alatt meg tudta nyerni magának a tanácstalan, tájékozatlan, elesett rétegeket. Orbán többségét ugyanis nem a hagyományos keresztény középpolgárság alkotja – bár ők is rá szavaznak –, hanem az alattuk élők.”

Később hozzáteszi, hogy azért ez nem azt jelenti, hogy buta bunkókról lenne szó. Á, dehogyis! Hiszen „a tájékozatlan választók a maguk területén nagyon értelmes emberek lehetnek, itt nem buta bunkókról van szó, csak nem rendelkeznek bizonyos politikai, kulturális és mentális eszközökkel, amelyeket mások meg tudtak szerezni a családjuk vagy a környezetük révén”. Magyarul: a fideszesek legyenek kedvesek nem foglalkozni politikával, mert ostobák, és legfőképpen ne szavazzanak, mert úgysem értenek hozzá. Mindez persze morálisan legitimált álláspont, hiszen – és ezt a nagy szerző már a minapi ÉS-ben írja – itt a „demokrácia ellenségei állnak szemben azokkal, akik demokráciát akarnak”.

Mégis, a magyar társadalom rendkívül szerencsés helyzetben van, tekintettel arra, hogy itt vannak nekünk ezek a remek értelmiségiek, művelt, késsel-villával enni tudó, nadrágos emberek – akik saját magukat természetesen demokratának titulálják, és akik majd eldöntik helyettünk, hogy milyen országban is éljünk.

Ezt a lemezt már ismerjük, nem kérünk belőle.

Fotó: Alapjogokért Központ