Mi is beszámoltunk már arról, hogy mi is csapta ki a biztosítékot a National Feminist Football League-nél: Trump egy alabamai gyűlésén mondott beszéde.

Több se kellett ahhoz, hogy a baloldali médiumok, Guardianestül, 444-estül és hávégéstül együtt felrobbanjanak. Nézzünk azonban meg a kontextust, az amerikai himnusz alatti térdelést.

A jelzésértékű szokást még 2016 szeptemberében kezdte el Colin Kaepernick, aki az állítólagos feketéket sújtó rasszizmus ellen tiltakozott ezzel a gesztussal. Azóta a térdelést több fekete játékos is átvette. Ezzel akadt problémája az amerikai elnöknek, és hadd szögezzük le: igen jogosan, több okból is.

Kaepernick ugyanis a térdeléssel a feketéket sújtó úgynevezett rendőri brutalitásra akarja felhívni a figyelmet.

Egyszer már kifejtettük, miért hülyeség az egész "rasszista rendőrök" történet, de szívesen megtesszük újra: színtiszta számadatok alapján ugyanis azt látjuk, hogy 2016-ban a halálos kimenetelű rendőri lövöldözések során 233 esetben fekete volt az áldozat, 465 esetben fehér. 2017 augusztus közepéig 133 fekete áldozata volt a lövöldözéseknek, míg 247 fehér. Rasszizmus tehát kizárva.

Ez picit az első pontnak a folytatása is. Van ugyanis valami bizarr abban, hogy NFL-játékosok beszélnek a feketék bárminemű elnyomásáról, miközben egyrészről a sportot gyakorlatilag a feketék uralják: mintegy 70 százaléka az NFL-játékosoknak fekete, míg mindössze 28 százaléka fehér.

Másrészről pedig olyan emberekről beszélünk, akik milliós-csilliós sztárfizetést kapnak a "munkájukért." Egy dúsgazdag, velejéig elkényeztetett, elkényelmesedett profi futballistáról elhinné bárki is, hogy elnyomott, szerencsétlen és akadályozzák előremenetelében? Õseik, akik még rabszolgasorban sínylődtek, valószínűleg fonákból vernék pofán a futballistákat, amiért még mindig nem tudják értékelni a szabadságot.

Nem arról van szó, hogy ne legyen politikai véleménye egy sportolónak, de azért megtanulhatná kettéválasztani a kettőt. De most tényleg: egy átlagember, aki napi 8-10-12 órát lehúz a munkahelyén, fizeti a számlákat, a diákhitelt, nyakig el van adósodva, vajon tényleg politikát akar látni a pályán, amikor kimegy egy-egy meccsre vagy bekapcsolja a tévét?

A töke tele van azzal a nézőnek, hogy mindenki még a bokorban is rasszizmust keres, és még amikor szórakozni akar, akkor is ezt látja. Ezt szintén számokra alapozzuk, 2016-os szezon ugyanis 8 százalékos esést produkált az előző évihez képest, és egy kutatás szerint a nézők mintegy negyede a himnusz alatti tiltakozás miatt kapcsolt el az NFL-től.

Szóval már tudjuk, mi is ez az álprobléma, ami Trump kirohanása után pedig még több muníciót kapott.

Jött a még több térdelés, és a reakció ellenreakciót szül: egyre több szponzor hagyja a francba az NFL-t, több hely sem hajlandó közvetíteni a futballt, így pedig egyre valószínűbb, hogy az NFL valamiféle fals moralitásra hivatkozva tovább fogja barmolni a mutatóit.

Elterjedt az a vélemény is, hogy Trump megosztani akarta az NFL-t, de a fentiekből jól láthatjuk: az identitáspolitika által mesterségesen generált megosztottság már jóval Trump előtt létezett. A tanulság: ideje a kizárólag áldozatokban és elnyomókban gondolkodó neomarxista narratívát – amit most baloldali médiumok épp a feketék és fehérek összeugrasztására használnak – a történelem szemétdombjára száműzni. Ok? Ok!