Nyilván nem csak a kérdőívet majdan feldolgozók lustaságával magyarázható, hogy nem akarnak a manapság már több tucatnyira tehető, és továbbra is gomba módra szaporodó nemi identitásokkal vacakolni. A húsbavágó problémát nem intézhetjük el egy laza kézlegyintéssel, hiszen nem pusztán arról van szó, hogy András inkább Andreának érzi magát, és fordítva. Gondolni kell a nem bináris – azaz se nem nő, se nem férfi – magyar állampolgárokra érzékenységére. Bár mifelénk ez azért még nem okoz olyan nagy problémát, hiszen a magyar nyelv nem tesz különbséget a férfi és női személyes névmások tekintetében. Az „ő” lehet férfi és nő is. Még egy darabig, mert előfordulhat, hogy az Unió a helyreállítási alap millióiért cserébe – a jogállamiság szent nevében – előírja majd a hím-, nő-, és semleges nem használatát a magyar nyelvben.

Szóval a fenti gondolatmenetet tovább fűzve, talán érdemes lenne a következő népszámláláskor az önkéntes nem meghatározás mintájára az életkort is bevallásos alapon megjelölni.

Az idő kerekét végre vissza lehet fordítani – vagy megállítani – és a világ tele lesz fiatal öreggel. Csak legyen, aki fizeti a nyugdíjukat!