Utóbbit viszont már csak azért sem illeszteném Dobrev Klára és Márki-Zay Péter országlási elképzelései mellé, mert a kedves négylábúak sohasem akarnak rosszat a gazdájuknak, utolsó leheletükig a szeretetet sugározzák magukból feléjük. Ezt pedig e két Gyurcsány irányította politikusról nem lehet elmondani. Hiába beszél Márki-Zay a „szeretetország” eljöveteléről, ha ő kerül a kormányfői székbe.

Most ugyanis úgy hozta a sors, hogy ez a két nagyszerű politikus szinte egy időben hirdette meg a „Jaj, de jó a habos sütemény, az adóemelés” jelszavát, amitől a magyaroknak – bárhogy kínálja mosolyogva Dobrev Klára – nyilván egyáltalán nem repes a szívük.

Dobrev Klára saját Facebook-oldalán ugyanis azon örvendezik, hogy a világ leggazdagabb országai, a G20-ak egyetértettek abban, hogy egységesen felemelik a társasági adó mértékét 15 százalékra. A dolog két szempontból is röhejes. Az egyik az, hogy az adóemelésért sehol a világon nem lelkesednek az emberek, ergo ezzel túl sok rokonszenvet még a magyar balos választókból sem tud kiváltani. Még akkor sem, ha magát ezzel nagyon fontosnak és mindenhatónak akarja beállítani, mintha ő intézte volna el. Mintha ő dirigálna nemcsak a konyhában Fletónak, hanem a G20-ak állam- és kormányfőinek is. Így hencegett: „Véget ígértem vetni annak a vircsaftnak, hogy a leggazdagabb multik sehol sem fizetnek rendesen adót. És lám, a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20-országcsoport vezetői már támogatják a 15 százalékos globális minimumadót.”

A bejegyzésből az süt, mintha Dobrev komolyan elhinné, hogy amit a szövege sugall, az igaz is. Nincs persze itt semmi látnivaló, állításai közül nem ez az első valótlanság közéleti szereplései során. Ő mégis saját személyes sikereként állítja be a G20-ak döntését. Sőt! Még oda is tolja az emberek elé, hogy ők is tapsoljanak neki. Ez mondjuk ismét az arcátlanság netovábbja, de hát ez is eredeti dobrevi gesztus. Majd fokozva a józan emberek szerint fokozhatatlant, azt is megjegyzi, hogy azért választották meg őt EP-képviselőnek, mert beígérte az adóemelést, és lám, ez szinte már a küszöbön van.

Bravó, kedves Klára! Mintha az emberek olyan boldogok volnának attól, hogy a multiknak felemelik az adóját. Tudható ugyanis, hogy ettől nem a multik járnak rosszul, hanem a kisemberek, akiknek többet kell fizetniük az így automatikusan dráguló termékekért. Szóval az emberek egyáltalán nem az adóemelés ígérete miatt szavaztak neki bizalmat. Sokkal inkább azért, mert bevették azt a makutyi dumát, hogy majd elintézi az európai minimálbért és az európai minimálnyugdíjat. Amiből persze semmi nem lett, s több legfelsőbb szintről származó nyilatkozat szerint egyelőre nem is lesz.

Szóval Dobrev Klárának inkább szégyenkezni lenne oka a G20-ak tervezett adóemelése miatt, mint büszkélkedni. S még a kormány orra alá való borstörésre sem alkalmas ez a döntés, aminek nagyon örülne Klára asszony, mert még a multiknak is legfeljebb tíz év múlva kell az emelést megfizetniük, s közülük is csak a legnagyobbaknak. Az OECD pedig jelezte, hogy Magyarországot ez a döntés egyáltalán nem érinti. Nálunk maradhat az irigylésre méltóan alacsony, 9 százalékos társasági adó, versenyképességünk egyik fontos pillére.

A „Jaj, de jó a habos sütemény, az adóemelés” jelszavának másik bajnoka, Márki-Zay szintén a multik malmára hajtaná a vizet. Gazdasági filozófiája legújabb gyöngyszemének megcsillogtatása során kiderült, hogy ő bizony nem barátja a rezsicsökkentésnek. Annak, hogy az emberek minél olcsóbban jussanak gázhoz, áramhoz. „Az a baj ezekkel a felelőtlen lépésekkel, mint a rezsicsökkentés is, hogy ezeket nagyon könnyű megígérni, megadni, és rendkívül nehéz megszüntetni” – mondta ez az ember, aki ezzel jelezte, hogy amint módja lesz rá, meg is szünteti. Hadd fizessenek többet az átvert választói, akiket azzal ámított, hogy ha majd ő lesz a kormányos, akkor jobban fognak élni. S azt is elmondta, szerinte mi a jobb élet: „Lehet rezsit csökkenteni, hogyne lehetne: kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, kevesebb gázt kell használni.” A Márki-Zay-féle jobb élet tehát sötétebb lakásokból áll, ahol együtt didereghet a család, a multik és a hódmezővásárhelyi polgármester legnagyobb örömére.

A fenti példákból is látszik, teljesen mindegy, ki nyerte a Gyurcsány-show-t. Bárki kerül közülük a kormányrúdhoz, mindig Fletó és Brüsszel akarata fog érvényesülni.

Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Tetszik, nem tetszik, a jobb életet eddig is az Orbán-kormány jelentette a magyarok számára. Csakhogy ezt be kellene ismerni. Ahogy ma a baloldali érzelmű fodrásznőm is elismerte: mióta a Fidesz-kormány alatt többet keresnek az emberek, azóta dőlnek hozzá a vendégek, egyhetes a várólistája.

Ergo nem célszerű gyűlölködni, inkább őszintének kell lenni magunkhoz. Higgyék el, megéri.