A prímet természetesen Gyurcsány vitte. A Böszme ezúttal is lihegve, lógó nyelvvel tisztogatta körbe Brüsszel hátsóját, tagadva meg a magyarok millióinak szabadság utáni vágyát, amit az Orbán-kormány a nagy elődök – például Mindszenty – eszmei iránymutatásai alapján megteremtett számukra. Megfeledkezve arról, hogy október 23. a magyarok ünnepe, nem Brüsszelé. Igaz, 16 évvel ezelőtt is megfeledkezett róla, amikor magyar vérrel volt képes áztatni a pesti utcát, majd hagyta, hogy kitüntessék a magyarokat gondolkodás nélkül agyba-főbe verő rendőrök főnökét, saját beosztottját.

Ugyanez a cinizmus, ugyanez a magyarellenesség köszönt vissza tegnap, október 23-án, amikor hagyta, hogy Pánkotai Lilla középiskolás mocskos szájú, egyébként üres, tartalmatlan beszédet mondjon azon a tüntetésen, amelyre kedves felesége, Dobrev Klára hívta a kormány ellen tiltakozni akarókat. S amelynek részletes forgatókönyve nyilván ott feküdt a családi íróasztalon a felszólalók névsorával, a beszédekkel együtt. Mert természetesen Pánkotai Lilla is olvasta beszéde trágárságait. Ha Gyurcsány nem is, de legalább pécsi tanintézménye el is határolódott tőle.

Ferenc magasról tett arra az alapigazságra is, hogy hazudni nem illik, különösen nem ünnepi beszédben. Miféle szemforgatás ugyanis olyat kijelenteni, hogy „A baloldal évtizedes törekvése, hogy eltávolítsa magát az embertelen, igazolhatatlan baloldali diktatúrák világától”? Mire gondolhatott itt a Böszme?

Mire gondolhatott az a beszélő, aki Moszkva után most éppen Brüsszel kegyeit keresve szolgálja ki az uniós, senki által meg nem választott, szűk elit akaratát a magyar nemzeti önrendelkezés uniós szerződésekben biztosított jogai rovására. Micsoda arcátlanság az, hogy egyenesen a jogsértés hiányát rója föl Orbán Viktornak? Ilyeneket mondott: „A mai magyar kormány szuverenitásért harcol ott, ahol önrendelkezés van, és szabadságot hazudik ott, ahol önkény van. (…) Együttműködni Európa népeivel nem az önrendelkezés feladása, hanem önrendelkezésünk önkéntes egyesítése.”

Miféle önrendelkezés az, ha meg akarják mondani hazánknak az Európai Bizottságból, hogy úgy támogassa a szankciókat, hogy azokkal megszegi a maga által megkötött szerződéseket? A szuverenitás ez esetben éppen azt jelenti, hogy a magyar kormány ki tudta harcolni, hogy neki ne kelljen ársapkát alkalmazni az orosz gázra, mert ezzel szerződést szegett volna, ezért a szállító leállíthatta volna az exportot hazánknak. Ennek következtében a magyar gazdaság napokon belül térdre rogyott volna. A magyar kormány elérte, hogy mi kivételek legyünk.

Gyurcsány pedig éppen ezért bírálja a kabinetet. Mert neki az lett volna a politikai érdeke, hogy leálljon az ország, menjenek csődbe a vállalatok, szabaduljon el a munkanélküliség, bukjon meg a kormány. Ő meg hopp, választás nélkül kormányfő legyen.

Milyen aljas hazugság az, hogy működjünk együtt Európa népeivel? Mást sem csinálunk, mint segítünk nekik felismerni saját érdekeiket a brüsszeli elit manipulációival szemben. Olaszországban már meg is hallották Orbán Viktor hangját, győzött is a nép pártján álló jobboldal.

Az ünnepen sincs tehát új a nap alatt. Gyurcsány emberei káromkodnak, a Böszme félrevezet, hazudik, mint a vízfolyás. Örömét leli abban, hogy provokálja a magyarokat, meggyalázva 1956 és 2006 áldozatainak emlékét.

Kocsis Máté szavaival: „Nem felejtünk, álnok gazember!”