Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Keresztúton

Kocsi Ádám, az Alapjogokért Központ Elemzője

2022.07.14. 18:00

Biztosan sokak emlékezetében él a jelenet, ahogyan Virág elvtárs a magyar narancs filozófiáját magyarázza a döbbent Pelikánnak a Tanú c. filmben. „Ugyan kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó… (…) A széles tömegeket? Azok úgysem esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat! Azoknak alaposan túljártunk az eszén… nem szeretnék most a helyükben lenni…”

 

Az ikonikus sorok és Európa jelenleg tanúsított Oroszország-politikája között nem nehéz felfedezni a párhuzamot: ugyan a vezető politikusok pontosan tudják, hogy a kontinens milyen mértékben gyengülne meg az orosz energiahordozók nélkül, a közvélemény mégis örvendezhet az „értékvezérelt” politizálásnak elkeresztelt alibitevékenység láttán, miközben nyugaton senki nem szeretne Oroszország helyében lenni. Utóbbit legalábbis jó elképzelni. Azonban egy fontos különbség mégis adódik: ha a „jóemberkedő”, széles tömegek ízlését kiszolgálni kívánó politikusok túlzásba viszik az Oroszországgal szembeni szankciók erőltetését, akkor könnyen lehet, hogy Európa elegendő mennyiségű energiahordozó nélkül marad év végére. Se citrom, se narancs, se gáz… ne tévedjünk, utóbbi már fel fog tűnni a tömegeknek is.

 

Az eddig elfogadott hat szankciós csomag az elmúlt szűk fél év során már szabad szemmel is jól látható károkat okozott az európai gazdaság számára. Az energiaárak elszabadulása a lehető legrosszabb időpontban érkezett, és egész Európát érinti, akárcsak a háború okozta inflációs válság. Félreértés ne essék: Európa egyelőre nem vált le az orosz gázról (még csak az hiányozna például a németeknek, akik különösen sokat tettek a jelenlegi energiafüggő állapot kialakulásáért) – még csak a tervezgetés előkészítése folyik. Viták, vétók és alkudozás. Bizonytalan jövőbe pislogunk a tomboló háborús infláció- és energiaválság közepén, de közben azon morfondírozunk, hogyan tudnánk a lehető legnagyobb bosszúságot okozni az oroszoknak. Nem lehet őszinte a mosolyunk.

Eközben Oroszország messze jár attól, hogy gazdasága zátonyra fusson. Természetesen a háborús kiadások és a jelentős nyugati cégek kivonulása érzékenyen érintette őket is, azonban bármennyire is vonzó az az elképzelés, hogy a háborús agresszor majd belefullad saját földgázába és kőolajába, ez az álomkép hétről hétre foszlik darabokra, ahogyan Oroszország egyrészt továbbra is vagyonokat keres – nem kis mértékben a szankciók lebegtetésének köszönhetően – az egekben lévő energiaárakon, másrészt pedig kelet felé puhatolózik a potenciálisan felszabaduló energiahordozók értékesítésével kapcsolatban. Kína, mondani sem kell, két kézzel kapna az alkalmon, hogy hosszú távra magához vonja a lehető legnagyobb mennyiségű nyersanyagot.

 

Egy pillanatra lépjünk is túl azon, hogy az eddigi tapasztalatok alapján nem a kontinentális izoláció lesz a módja Putyin jobb belátásra térítésének, és inkább csak képzeljük el az alábbi helyzetet, mikor a korlátlan mennyiségű orosz nyersanyag találkozik a rohamos tempóban fejlődő Kínai gazdasággal. Csodálatos perspektívának tűnik, akkor lesz csak igazán jó nyugatinak lenni, ha ez a nász megvalósul…

Európának döntenie kell, mégpedig záros határidőn belül: folytatja a szankciók önveszélyes lebegtetését egy – a hírek szerint – elveszőben lévő háború miatt, vagy visszatér a józanság talajára, és meddő moralizálást félretéve megpróbál a politikai és gazdasági realitásoknak megfelelően eljárni. Talán túlzott óvatoskodásnak hat július közepén a téli hidegtől tartani, de most van itt az ideje a felkészülésnek és a gáztárolók feltöltésének; nem volna optimális novemberben döbbenni rá arra, hogy Európa kénytelen lesz újságpapírral begyújtani karácsonykor, ha nem szeretné az első napsütéses tavaszi hónapig leállítani a teljes ipart.

Nyilván keveseket lep meg, hogy az évtizedek alatt szorosan összefonódott európai-orosz gazdasági szálakat egyik pillanatról a másikra elvágni csak súlyos veszteségek árán lehet. És félreértés ne essék: a szóban forgó gazdasági volumennel összefüggésben a „kegyesen” felajánlott 2-3 éves türelmi idő is egy rövid pillanatnak minősül.

 

Az optimizmus jegyében meg kell jegyeznünk, hogy már a külföldi politikai kommunikációban is megjelentek a józan hangok. Németországban június végén másodfokú földgázellátási válsághelyzetet hirdettek, Steffen Hebestreit német kormányszóvivő pedig tegnap kijelentette, hogy „a szankciók nem árthatnak többet az EU-nak, mint Oroszországnak”. Kicsit persze ijesztő, hogy egyeseknek csak most tűnt fel, hogy Európának február óta még csak ártott az, hogy önszántából közel merészkedett egy olyan konfliktushoz, amelyben sem az Uniónak, sem a NATO-nak nem volt közvetlen érintettsége. De ne legyünk telhetetlenek, lassan mindenkinek leesik a tantusz, remélhetőleg még nem túl későn.

Jelen helyzetben elvárható Európa irányadó politikusaitól, hogy felelős vezetőként viselkedjenek, és ne kockáztassák a kontinens jólétét és energiabiztonságát annak érdekében, hogy beavatkozzanak egy olyan háborúba, amelyben nem vagyunk érintettek. Jelen helyzetben az energiabiztonságnak prioritást kell élveznie, még akkor is, ha ez rövid távon népszerűségvesztéssel járhat egyes választott vezetők számára – főleg a generációk óta jólétben élő, és moralizálásra már csak ebből adódóan is igencsak hajlamos nyugat-európai államokban. Ez a helyzet talán furcsa helyzetet teremt azon politikusoknak, akik korábban három extra szavazatért a bolhát is elhajtották volna Moszkváig, de hát nehéz idők nehéz döntéseket kívánnak.

Lépni kell, mégpedig késlekedés nélkül – rövid távon nemzeti, hosszabb távon pedig uniós szinten is.

Itt az ideje, hogy a kontinens vezetői azt tegyék, amire Európának valójában szüksége van, és ne pedig azt, amit a realitásokkal felületes viszonyt ápoló, azonban nem ritkán közvélemény-formálóként fellépő hangos kisebbség diktál.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

Orbán Viktor: Hamisak a magyar vétóról szóló hírek

„Hamisak azok a hírek, amelyek szerint Magyarország megvétózta volna az Ukrajnának nyújtandó pénzügyi segítséget” – írta a Twitteren Orbán Viktor miniszterelnök.

A 888 megmondja a tutit: Portugália – Svájc

A 888 megmondja a tutit: Portugália – Svájc

Ahogy mondani szokták: az élet a legnagyobb rendező. Ki gondolta volna, hogy eljön az az idő, hogy nem nyáron, hőségben, sörsátrak árnyékában, hanem ősszel/télen forralt bort szürcsölve kell végig izgulnunk egy labdarúgó-világbajnokságot? De azzal, hogy Katar nyerte a 2022-es vb rendezési jogát, ezt is megtapasztalhatjuk. A 888.hu is kiveszi a részét a szurkolásból, a torna ideje alatt minden nap egy slágermeccs győztesét tippeljük meg párokba osztva, nem feltétlenül futballszakmai szempontok alapján. A mai meccs: Portugália – Svájc.

Orbán Viktor: EU-Nyugat-Balkán csúcs

Orbán Viktor: EU-Nyugat-Balkán csúcs

„Ha jól csináljuk, a Balkán lesz az olcsó energia kapuja Európa számára” – fogalmazott a miniszterelnök.

Ukrajna 18 milliárd eurós támogatásáról ma nem volt szavazás

Ukrajna 18 milliárd eurós támogatásáról ma nem volt szavazás

Nem volt ma szavazás Ukrajna 18 milliárd eurós támogatásáról, így a magyar helyreállítási tervről sem lehetett szavazás.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére