Hátrafésülte a haját, kontyban összefogta, smink nuku. Fekete kardigánnal fedte be a vállát, hogy jelezze, ő a plebejus, nép egyszerű gyermeke és baromira puritán. Bár köztudott, hogy több mint másfél milliót keres. Sokkal többet, mint átlagban az a hárommillió ember, akik Orbánt negyedszer is elsöprő fölénnyel megszavazták.

Mégis ő akarja eljátszani a nép egyszerű gyermekét. Ő akarja harmatos felszólalásában megalázni azt az Orbán Viktort, akit a magyarok több mint egy évtizede következetesen biztosítanak a bizalmukról. Éppen ezért elmozdíthatatlan, amit Kálmán Olga is épp olyan jól tud, mint lotyaszájú főnöke, Láriferi. Aki most éppen pocsék embernek minősíti Magyarország kormányfőjét mai Facebook-bejegyzésében.

Mintha egymás számára rendeznének Orbánt szidó versenyt. Lehet, hogy ők jókat röhögnek egymás poénjain, de ez a mindenáron a hatalomba törekvő, ám ahhoz semmiféle feltétellel nem rendelkező Demokratikus Koalíció tagjain kívül az égvilágon senki sem érdekel. A magyarok ugyanis pontosan tudják, hogy különösen ilyen válsághelyzetben, de egyébként sem lehetne senkinél jobb kezekben az ország kormányrúdja, mint Orbán Viktoréban.

Ehhez képest mond olyanokat Kálmán Olga, hogy „a kormányfő térdre ereszkedve könyörög Brüsszelnek, hogy adjon pénzt”. Ahelyett, hogy azt mondaná, micsoda disznóság, hogy az Unió nem adja oda a magyaroknak azt, ami jár. Nem adható, hanem jár, ahogy a többi országnak is.

Miért nem azt mondja, hogy milyen alávaló dolog az, hogy Brüsszel képtelen és általuk is definiálhatatlan jogállamisági feltételekhez köti a kifizetést, miközben tudják, hogy amit Brüsszel kér, azt Magyarország mindet teljesíti. Csak mi a tények nyelvén, jogi alapon bizonyítunk, ők pedig a politika nyelvén, ideológiai halandzsa alapon követelnek.

És Kálmán Olgának, meg Gyurcsány Ferencnek ez tetszik. Nagyon tetszik. Még egyszer sem csaptak az asztalra, hogy amit Rui Tavares, Judith Sargentini vagy legújabban Gwendolin Delbos-Corfield képvisel, az úgy aljasság, ahogy van, s nem jelentették ki, hogy a magyarokkal nem lehet a bolondját járatni.

Nem csaptak oda, mert ők – ahogy ezt ezerszer bizonyították – nem a magyarok pártján állnak. Ők nem azoknak az érdekeit képviselik, akik előtt ilyen sekélyes, szellemtelen felszólalásokkal, Facebook-bejegyzésekkel igyekeznek gúnyolódni a miniszterelnökön, hanem azokén, akik meg akarják dönteni a hatalmát.

A Timmermansok, a Verhofstadtok, a Delbos-Corfieldek pártján. De úgy is mondhatom, hogy kizárólag a sajátjukén. Brüsszelre is csak azért van szükségük, mert maguktól képtelenek erőt demonstrálni. Ezért mutogatnak ujjal Orbánra, s kántálják kórusban, hogy ő miatta van válság. És nem az önpusztító gazdasági helyzetet előidéző brüsszeli szankciópolitikától, nem attól, hogy háború van, amelynek következményeit jobbára az egész nyugati világ nyögi. Nagyon okos Kálmán Olga azt sugallja, ha Orbán nem lenne, akkor véget érne a háború, megszűnnének a szankciók, helyreállna a béke.

És a DK ezt komolyan gondolja. Azt mondatja Gyurcsány Kálmán Olgával, hogy a DK akkor is készül, ha ez a fideszes képviselőknek nem tetszik. „Mert jönnie kell végre egy demokrata kormánynak, amely nem ír át minden szabályt, hanem egy szabad országot teremt.” Tegyük hozzá: olyan szabad országot, amelytől a brüsszeliták „szolidaritási” alapon például el akarják venni a gázát, hogy azzal télen Nyugaton fűtsenek, mi pedig fagyoskodjunk itthon.

Olgica és Lariferi pedig ennek tapsikol, miközben eljátssza a plebejus, a magyar nép nagy barátját.

No komment.