Elárasztották Budapestet a Coca-Cola új plakátjai, amelyen homoszexuális párok virítanak olyan mérhetetlenül elcsépelt szlogenekkel, mint „love is love”, vagy „zéró cukor, zéró előítélet.”

Hogy mégis miért? Hiszen eddig az volt a nagy mantra, hogy a homoszexualitás magánügy, nem? Azaz ne szóljon bele senki, az államnak meg aztán főleg kuss a neve. Mi akkor megkérdeznénk: egy nagy cégnek miért ne legyen kuss a neve, ha a buzilobbiról van szó?

Persze, lehet homofóbiáról sivalkodni, de ezt hagyjuk meg azoknak a faék egyszerűségű embereknek, akik nem fognak fel egy magától értetődő dolgot (vagy épp irtóznak tőle, ez sincs kizárva). Mégpedig azt, hogy terjedjen bármeddig is a tolerancia, ordibálják akármilyen hangosan azt, hogy „love is love”, családot alapítani és fenntartani csak egy férfi és egy nő tud.

A nagy multik maradjanak csak meg a „love is love” jelszónál. Ha még azt is jelenti ez az ő világukban, hogy tényleg szabadon, nemtől, kortól, állatfajtától függetlenül lehet mindenkit szeretni. Legyen ez az ő bajuk. Mi addig is inkább maradunk annál a kétezer éve működő állításnál, hogy