Akkor most ezt így hogy? Jó lenne, ha az efféle csúszópénzes, megvesztegetési ügyekben oly otthonosan mozgó Herr Daniel Feund végre útmutatással szolgálna. A méregtől folyvást epezöld színű német politikus zsebében állítólag mindig ott lapul a precíziós korrupcióméter, ám az orra előtt, a brüsszeli Európai Parlament folyosóin, irodáiban a normálistól egy milliméternyire sem tért el az a fránya mutató. Rossz nyelvek szerint csak Budapestre és Magyarországra kalibrálták a máskülönben oly érzékeny műszert. A Katar, Belgium, európai szocialisták háromszög kívül esik a hatósugarán.

Persze, sas nem kapkod legyek után, és a hirtelenszőke Eva Kaili és a szintén bigott szocialista Maria Arena és Marc Tarabella irodáiban talált 600 ezer euró, azaz mintegy negyedmilliárd forintnyi aprópénz, nem érte el a magyar korrupciós ügyekkel kapcsolatban filléres tételek után is a vérebek szívósságával szaglászó Herr Feund ingerküszöbét. Az Orbán Viktort és kormányát szinte fél óránként szapuló német korrupcióvadász oly magasan hordja az orrát, hogy nem vette észre, hogy Brüsszelben valami bűzlik. Ha nem a szar, hát a korrupció. Amiről tudvalévő, hogy jobb nyugati körökben nem, csak a bőgatyás magyar pusztán létezik.

Nem csoda, hogy a máskülönben hófehér lelkületű európai szocialisták mélységesen le vannak sújtva. Herr Feund a Tanár úr kérem jó tanulója, Steinmann szolgálatkész modorában gyorsan meg is osztotta a Twitteren: „A korrupció a demokráciát leginkább fenyegető veszély. A vádakat tisztázni kell!” Nos, Herr Feund, tessék nekilátni! Legalább akkora odaadással és buzgalommal, mint velünk kapcsolatban. S ha kérhetjük, ne elégedjen meg üres frázisok pufogtatásával!

Az ügy alighanem tartogat még meglepetéseket, és reméljük, nem mond csütörtököt a brüsszeli vadászok puskája.