Bár Donáth Anna őszinteségre épülő érvelése több sebből vérzik, mégis sok olyan elemet tartalmaz, amivel rokonszenvezni lehet.

Jó, hogy Donáth mondja, amit Dobrev árnyékkormányának bejelentése óta mi is számtalanszor leírtunk, hogy bolhacirkusz az egész, ergo
„Magyarország következő kormánya nem ma és nem holnap fog felállni. (…) A választók 5, 10 vagy akár 15 százalékának támogatása ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy leváltsuk ezt a kormányt. Egy kisebbség – legyen az bármilyen erős, ha kisebbség – nem fog kormányt váltani. Április 3-án világos üzenetet kaptunk. Nem áll választói többség a jelenlegi ellenzék mellett. Nem tartották sem elég hitelesnek, sem elég meggyőzőnek ezt az alternatívát. A többség támogatása nélkül pedig csak a vesztesek között lehet valaki a legerősebb.”

Ezek a megállapítások legalább a demokrácia elismeréséről szólnak. Arról, hogy 5-10 százalékos támogatottsággal hiába ábrándozik valaki kormányzásról, az demokratikus viszonyok között egyszerűen képtelenség. Tehát az árnyékkormány létrehozatala is egyszerű porhintés, üres erőfitogtatás, mint amikor Borsszem Jankó spenóttól duzzadó izmú Popeye tengerésznek képzeli magát. Hadd gondolja az általuk ostobának nézett választópolgár, hogy Dobrevék ott vannak az Orbán-buktatás kapujában. Közben csak egymás szánalmas konkurenseit akarják elgáncsolni, hogy a szavazóik a DK-t támogassák.

Erre intett be nekik Donáth Anna, aki látja, hogy az ellenzéki térfélen nyitott a verseny a vezető szerepért. Mi több, a Momentumnak nagyobb esélye van a vezető szerep megszerzésére, mert őket nem húzza vissza Gyurcsány Ferenc szélsőségesen komoly elutasítottsága, amit csak növel a választók Dobrev iránti ellenszenve, akit a vérkommunista Apró-rokonság miatt bizony nehéz szívből szeretni.

Igaza van Donáth Annának, amikor leválasztja a Momentumot a talmi ragyogású DK-ról, és ahogy mondja: „döntöttünk: új többséget építünk”.

Egészségesnek látszó, de mégis vakmerő vállalkozás. Az ugyanis elképzelhető, hogy ellenzéken belül meg tudják fordítani az erőviszonyokat, s egy idő után a közvélemény-kutatásokban az ellenzéki sort a Momentum fogja vezetni, de hogy érdemi áttörést nem fognak elérni, hogy a Fidesz-KDNP-nek még a nyomába se fognak érni, az szinte bizonyos.

Nemcsak azért, mert a választók hangosan nevetnek FeGyőrön, aki zuhany alatt tisztogatja le az elektromos rollerét és csodálkozik, ha tönkremegy. Vagy akinek a fejében az atomerőmű és a napkollektorok rendszere egyenesen szinonima. Vagy az új pártelnök, Gelencsér Ferenc nagyszerű önjellemzése okán, aki magáról úgy beszél, mint államférfiről, s közben nem veszi észre, hogy ezúttal nem a kabaréban lép fel. Nem szólva Donáth Annáról, egy őskommunista család fiatal sarjáról, aki eddig semmi mást nem tett nyilvánvalóvá a választók előtt, csak azt, hogy minden erejével Brüsszel szekerét tolja, ergo ízig-vérig magyarellenes. Nem véletlen, hogy a józan választók úgy gondolnak rá, mint a birodalom ügynökére, aki Magyarország nemzetállami létének megdöntéséért dolgozik. S közben úgy tesz, mintha a magyarok érdekében akarna ellenzéki politikai többséget építeni. Ahogy ő mondja: „a választókra való odafigyeléssel, szerénységgel és sok-sok ŐSZINTESÉGGEL”.

Addig jó a magyaroknak, míg Donáth és Dobrev – mint a cirkuszban – egymást lökdösi a hatalomért.