Vagy ha mégis, akkor csak részben. Ujhelyi ugyanis nagyon érzelmesre vette a figurát mai, vasárnaponként jelentkező, rendkívül unalmas és a valósággal következetesen ellenséges „harangkongatásainak” aktuális darabjában. Szinte könnyekre fakad az ember, amikor azt olvassa, hogy „Igyekeztem legalább annyit visszaadni ennek a közösségnek az elmúlt évtizedekben, amennyit én tőle kaptam – hiszem, hogy ez sikerült.”

Azért talán mégsem annyira könnyfakasztó, hogy Ujhelyi akkora áldozatot hozott MSZP-ért, EP képviselőként havi nettó ötmillió forintért, Gyurcsány kormányában államtitkárként, hogy úgy érezze: „fakírként létezett a szilánkokon”. Balzac-kal szólva, ez inkább a nevetés forrása.

S hogy még Ujhelyi igyekezett legalább annyit visszaadni az MSZP-nek, amennyit kapott tőle? S szerinte ez sikerült? Itt megint Balzacnak van igaza.

Amikor ugyanis Ujhelyi Pisti belépett az MSZP-be, 1993-at írtunk, s a szocialisták több, mint 54 százalékkal megnyerték az 1994-es választást. Most hol áll az MSZP, kedves István? Ha nem fog össze Gyurcsánnyal, bent se lenne a parlamentben. A friss mérések szint pedig 1-2 százalékon billeg. Ennyit arról, hogy mit sikerült visszaadni és mit nem.

S ebben a pocsék szereplésben kötésig benne van az MSZP-s EP képviselő Ujhelyi István magyarellenes, nemzetellenes, szélsőségesen uniópárti munkája.

És hogy ő ezt kifejezetten hazafias cselekednek minősítette, akkor megint inkább vigyor ül ki az emberek arcára.

Láttuk, Ujhelyi már a szocialistáknak sem kell. Amikor bejelentette, hogy társelnökként akarja vezetni a pártot, akkor a vezetés ezt a szándékát nyersen elutasította. Maga így jellemezte a történteket:
„Politikai közösségünk jelentős személyiségei befeszültek, egyértelművé tették számomra, hogy nem velem képzelik el a párt vezetését.”
A szocik által is nem kívánatosnak minősített politikai habitusára pedig a magyar emberek milliói sem kíváncsiak. Már csak azért sem, mert Ujhelyi – mint mai harangkongatásában írja – „az európai értékekért” akar küzdeni Magyarországon.

A szépen hangzó európai értékek ugyanis nincsenek. A kereszténységet kiűzték a szótárukból, a klasszikus demokrácia helyett bevezették a liberális demokráciát, ami egyet jelent a diktatúrával, a nemzeti érdekek teljes feladásával. Az Unió azért dolgozik, hogy a nemzetek feladják függetlenségüket, önkéntesen kiszolgáltatottá tegyék saját társadalmukat néhány gazdag államnak. Ennek legjobb példája a baloldal szankciópártisága, ami Magyarország számára maga lenne a gazdasági atombomba.

Az Unió ezt akarja, s vele együtt Gyurcsány és Ujhelyi is.

Ujhelyin kívül pedig senki nem örül annak, hogy az MSZP-ből kilépett Pisti 2024 tavaszáig még az EP-ben rontja a levegőt és Magyarország ellen áskálódik.

Milliók reménye, hogy utána eltűnik a politikai balfenéken. A balfenékkel egyenértékű lehet, ha közben beáll Gyurcsány mellé kávéfőző fiúnak.