Kezd a világpolitika lassan önmaga karikatúrájává válni, ahol mindig mindent épp aszerint ítélünk meg, hogy az az érdekeinket szolgálja. Következetességet keresni nem igazán szerencsés, persze vannak elenyésző kivételek, de vannak még úgynevezett reálpolitikusok, józan gondolkodók. Őket természetesen állandó támadások érik és hát valljuk be, egy-két ügy kivételével elvesznek a globalisták hangjai között.
Senkit nem ér váratlanul, hogy az Egyesült Államok mindig is a felszíni vetítés országa volt. Nem tudok még egy olyan nemzetet, ahol a minimális érdeklődés hiánya közepette is a szomszédtól a boltosig mindenki felteszi egymásnak azt a kérdést, hogy „hogy vagy?”. Őszinte választ persze senki nem vár, meg is szokta ezt már mindenki ezért csak annyit mondanak: „kösz, jól”.
De miért lényeges ez?
Azért, mert egy ország politikája nagyban az adott társadalom lélektanára épül. Legalábbis jó esetben, ha a hatalom valóban hatalmon is szeretne maradni. Kiss Ádám humorista fogalmazott úgy, hogy jönnek neki sokszor az amerikai stand up-pal, hogy hát azért a magyar nem olyan. Szerinte pedig még jó, hogy nem ugyanolyan, ugyanis a közönség sem ugyanaz. Valami ilyesmi történik a politikacsinálással is.
Az USA-ban menő jóemberkedés, a demokrácia export nevében való háborúskodás náluk mind tökre belefér, persze csak addig, amíg ehhez nekik saját magukból nem kell elvenni.
Csodálatos példa erre a most zajló katari világbajnokság is. A Washington Post egyik cikke szerint ugyanis: tökéletes egyensúlyt tart a hízelgés és a stabilitás között a Dohába küldött amerikai külügyminiszter, Antony Blinken.
Michael Page, a Human Rights Watch közel-keleti szakértője azt mondta erről, hogy azt kívánta, bárcsak Blinken arra használta volna fel nyilvános kijelentéseit, hogy erőteljesebben kiálljon a migráns munkavállalókért.
Mint ismert, a gázban gazdag Perzsa-öbölbeli állam átalakult, és az első közel-keleti ország lett, amely világbajnokságot rendezett, és 220 milliárd dollárt költött hét stadion építésére, egy nyolcadik felújítására, valamint utak és vasutak hálózatának kiépítésére, hogy a szurkolókat a szurkolókhoz kapcsolják. Az átalakítás befejezéséhez több százezer munkavállalót foglalkoztatott szegény országokból, például Pakisztánból és Indiából, de kritikát kapott a veszélyes munkakörülmények miatt, amelyek egyelőre ismeretlen számú migráns halálát okozták.
„Csalódást keltő, hogy Blinken külügyminiszter úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a migráns munkavállalók és családtagjaik, valamint a futballisták és a szurkolók széles körben elterjedt követeléseit, hogy nyilvánosan szólítsák fel a FIFA és a katari hatóságokat, hogy hozzanak létre kártérítési alapot a súlyos visszaélésekkel szembesült munkavállalók számára.” – fogalmazott.
Amire válaszul Katar olyan munkaügyi reformokat hajtott végre, amelyeket egyes független elemzők dicsértek, és amelyekre Blinken is hízelgően reagált:
Nagyra értékeljük azt a munkát, amelyet Katar a munkaügyi gyakorlatok javítása érdekében végzett.”
– mondta, megemlítve az embercsempészek kivizsgálására, vádemelésére és elítélésére irányuló erőfeszítéseket.
„Reméljük és azt várjuk, hogy az elért előrelépések egy része a világbajnokság vége után is folytatódik és tovább bővül.”
Vagyis: jó, hát meghalt pár migráns, akiknek a védelme az otthoni belpolitikánk egyik fontos eleme, de hát nincs itt semmi látnivaló, korrigáltak.
Katar őrült fejlődése során egyébként döntő segítséget nyújtott az Egyesült Államoknak Biden elnök hivatali idejének legnehezebb szakaszaiban is.
„Az Egyesült Államok sokat köszönhet Katarnak, és ez felülmúlja a külföldi munkavállalókkal szembeni rossz bánásmóddal kapcsolatos széles körű kritikát.”
– mondta David Ottaway, a közel-keleti program munkatársa, a washingtoni Wilson International Center egyik szakértője.
Ottaway úgy fogalmazott:
Katar ma az Egyesült Államok legmegbízhatóbb arab partnere.”
Ugye, mindezek fényében már nem is olyan fontosak az LMBTQ-jogok, vagy a bevándorlók élete. Csak kár, hogy Biden erre építette fel az egész hivatali ciklusát.
Nem baj, majd szólnak úgyis, hogy szerintük ki mikor és miért diktátor vagy éppen ellenség, a nyugati világ pedig majd vigyázzba áll és teszi, amit kell.
