Érvelésük a következő: a magyar (általuk migránsnak nevezett!) Himnuszban sok szavunk idegen eredetű (török, iráni, latin, stb), emiatt pedig nem szabad félni a „találkozásoktól”. Hiszen

– olvasható a honlapjukon. Még plakátkampányba is kezdtek, amin a "Nincs Magyarország jövevények nélkül" szlogen olvasható:

A történelem tanulsága azonban homlokegyenest ellentmond ennek: nemcsak kapcsolatba, hanem konfliktusba is kerültünk más népekkel, nem is egyszer. Ráadásul ezek a konfliktusok mindannyiszor veszélyeztették területi épségünket, szuverenitásunkat. 

Orosz, német, török jövevényszavaink is vannak, mégis fegyvert fogtunk a törökök hadai, a Habsburgok és a szovjetek ellen.

Nem árt továbbá leszögezni, hogy Magyarország népessége alapjaiban változott meg Mohács után a betelepítésekkel, betelepülésekkel. Érkeztek hozzánk (irányított, vagy spontán betelepülés útján) svábok, szerbek, horvátok, bosnyákok, örmények, görögök. 

Még az eredményképp fellépő nemzeti sokszínűség is problémásnak bizonyult Magyarország számára hosszabb távon. Nem véletlenül volt szükség például az 1868-as nemzetiségi törvényre sem. 

Az már ugyanis napnál világosabb, hogy a migránsok nem Magyarország, Németország, Nagy-Britannia, Svédország kultúráját akarják erősíteni. Épp ellenkezőleg: saját, párhuzamos társadalmat akarnak létrehozni. 

Leszögezhető tehát, hogy a Migration Aid állításának az ellenkezője az igaz: nem attól válunk most kitartó, erős nemzetté, hogy „jövevényeket” engedünk be, hanem attól, hogy kitartunk ezeréves nemzeti identitásunk mellett.

Ez pedig a Migration Aid álláspontjával szemben nem „ijedtség”. Nem megijedünk a találkozásoktól, hanem felkészülünk rájuk, okulva a történelem – és a nagyvilág – tapasztalataiból. Ilyen egyszerű.