Heller Ágnes, a rettegők rettegője, az ország fasizálódásától tartva arra a következtetésre jutott, hogy a lehetséges kormányváltás érdekében a "demokratikus ellenzéknek" össze kell fognia a Jobbikkal. 

Tegnap remegő kézzel olvastam a Magyar Narancs szerkesztőinek az eszmefuttatását a Vona-Köves vitáról, ha lehet ezt egyáltalán vitának nevezni. 

A szebb napokat is látott hetilap a rabbit, sőt a Chábád gyakorló híveit is kioktatja a Jobbik ügyében. Vona Gábort védve, kormánybérencnek nevezik Slomót. A jobbikos pártelnöknek még azt is elnézik, ha antiszemita, de azt otthon a négy fal között műveli, ám a rabbinak nem tudják megbocsájtani azt, ha pénzt fogad el, főleg, ha azt a Fidesz adja. 

Vona Gábor politikai személyiségfejlődésének ez a fordulata vajon mennyire "őszinte", talán mindegy is – írja a magyarnarancsos szerző. 

„Vajon nem lett volna-e helyesebb némi türelmet és visszafogottságot mutatnia a rabbinak." Nehéz szabadulni a gondolattól is, hogy épp a kormányzat kedvenc zsidó szervezete tett így szívességet a kormányzatnak."

A magyar "liberálisnak" titulált, de valójában kirekesztő, gyűlölködő elit túlélte a rendszerváltást, Gyurcsányt, Õszödöt és most egy exnáci mosdatásába kezdtek bele, láthatóan felemás sikerrel.