Erre a választások utáni első nyilatkozatából okkal következtethetünk. Elmagyarázta ugyanis, hogy a durva, mintegy nyolcszázezres szavazatvesztést voltaképpen rosszul látja a nagyérdemű, mert a Jobbiknál igenis a közvélemény-kutatások szerint 250 ezer új szavazó jelent meg korábban. Természetesen Jakab Péter áldásos elnöki tevékenységének és a bányász béka ülepét alulról szemlélő parlamenti felszólalásainak „eredményeként”.

Igaz ugyan, hogy őket senki nem látta, s általuk egyetlen képviselő sem nyert mandátumot, de arra ez a nagy kövér szám éppen jó, hogy hitelesebben lehessen félrevezetni a választókat. Hogy a bizonyíthatatlan állítás azt legyen hivatott alátámasztani, hogy ez a Jakab Péter egy nagyszerű srác, aki él-hal a pártjáért.

Sokan gondolják úgy, ha még egy kicsit jobban lelkesedik, egyenesen az MSZP, a Párbeszéd és az LMP sorsára jut, amely pártoknak csak azért lehet néhány kegyelem-mandátuma a parlamentben, mert belekapaszkodtak a Gyurcsány feliratú mentőövbe a szavazók háborgó tengerén.

Ha Jakab Péter valóban olyan kiemelkedő vezér volna, mint parizerboy, ingatlanspecialista vagy krumplikereskedő, akkor bizonyára nem csökkent volna drasztikusan a Jobbik frakció létszáma, akkor nem sirathatná szomorúan 17 képviselő parlamenti egzisztenciáját.

Úgy tűnik föl egyébiránt, hogy a jobbikos rózsaszín program kötelező feladatot tartalmaz a párt többi tagja számára is.

Brenner Koloman például az ATV-ben 10–11 fős Jobbik frakcióról beszélt, holott nyilvánvaló, hogy mindössze 9 mandátummal rendelkeznek. Ő már nagyvonalúan tényként kezelte Szilágyi György parlamenti mandátumát is, aki esetében a párt abban reménykedik, hogy a nyugati szavazatokból behozza a lemaradást Dunai Mónikával szemben, aki rákosmenti-kőbányai választókerületében 761 vokssal vezet előtte.

Az ember azt gondolná, hogy hamarabb bukja el Mellár Tamás Pécsett 225 szavazatnyi előnyét vagy Szatmári Kristóf 31 voksnyi többletét, mint Dunai Mónika a maga több száz mandátumos pluszát.

Ez azonban nem izgatja a vágyvezérelt jobbikosokat. Nekik csak az a fontos, hogy a szűkebb nyilvánosságban erősnek tudják mutatni magukat.

Részükről április 3-tól a választók ismét csak le vannak ejtve.

Tettek rájuk akkor is, amikor a széljobb Jobbikból gyurcsányista balos pártot faragtak, a szavazók megkérdezése nélkül. Most pedig már lényegében csak az a cél, hogy Jakab Péter és haveri köre megmaradhasson olyan magas életszínvonalon, amit a parlamenti képviselői mandátumok biztosítani képesek.

Természetesen Jakabék ezentúl is eljátsszák, hogy nekik a választók az elsők. De hogy ezt mennyien hiszik el a Mókus őrsnek, azt a nyolcszázezer fős szavazóvesztés jelezte tendencia jól mutatja.

Az eredő nyilvánvalóan a zérus felé mutat, a politikai megsemmisülés irányába, az április 3-án mandátum nélkül maradt 17 jobbikos követésére a politika szemétdombjára.