Hol vannak már azok a régmúlt idők, amikor Gyurcsány Ferenc lelkesítőleg kiadta az ukázt, hogy „nem kell beszarni Orbán Viktortól és csapatától”? Immár 7 éve bárki boldogan meg tud élni újságíróként, aki a kormánytól retteg.

Orbán Viktor szavait követően, az utóbbi egy hétben nagyobb fokozatba kapcsolt a rettegés a médiamunkások között. Olyan vélemény is napvilágot látott, amely szerint pont, hogy a kormány fél a következő választásoktól.

Érdekes vélemény, különösen akkor, ha számba vesszük, hogy a kormánynak milyen politikai ellenfelekkel kell megküzdenie.

A „nagyobbak” – valójában inkább kicsik vagy közepesek – között van például a Jobbik. A párt „néppárti” fordulata vaskos kudarcnak ígérkezik. (Apropó, a Jobbik annyira a nép pártján áll, hogy egy részét meg is fosztaná a szavazati jogától). Vona pozícióját komoly belső viták gyengítik, sokaknak nem tetszik, hogy lepaktált Simicskával. Emellett nyíltan kiállt Soros mellett is, ami igazi bravúrnak tekinthető. A feszültség a jobbikos alapszervezetek feloszlatása, feloszlása miatt látványos, emellett új radikális szervezetek is megjelentek, amelyek tovább erodálják a párt választótáborát. Ha Török Gábor szavait komolyan lehet venni, akkor a Jobbik jelenleg arra játszik, hogy MSZP-től és a baloldaltól csábítson el szavazókat. Lehet, hogy ideje lenne átnevezni a pártot Ballikra. Ez már csak azért is aktuális lenne, mert egy jó ideje ugyanazt a politikát folytatják, mint az MSZP: mindegy, hogy mit mond vagy mit a tesz a kormány, ők pont az ellenkezőjét fogják tenni, mondani.

A másik „nagyobb” ellenfél a Botka vezette MSZP. Nekik az első helyen álló javaslatuk a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése – amelyet korábban az ő pártja vett el. Pazar javaslat egy elöregedő társadalomban, ahol az a hosszú távú tendencia, hogy egyre kevesebb adófizető tart el egyre több passzív állampolgárt. Ennek az intézkedésnek ugyanaz lenne sorsa, mint a korábbi 13. havinak: a gazdaságirányításból elégtelenre vizsgázó szocik az első intézkedések között vonnák vissza, ha nem muzsikálna jól a gazdaság. A legújabb hírek az MSZP belháborújáról szólnak, amely a „békekötés” után valahogy még mindig nem akar elcsitulni. Az pedig már végképp komédiába illő, ahogy a párt sajtóját kézben tartó Puch László a saját lapjában megüzeni, hogy ha Botka nem hozza a számokat őszre, akkor csomagolhat. Mindenesetre Rolex Laci rajta van a témán, el is kezdte járni az országot.

A többi kis pártra nem érdemes kitérni, hiszen az életben maradásért küzdenek az őket sújtó társadalmi közöny közepette.

Politikai ellenfél tehát nincs.

Vannak azonban Soros által pénzelt NGO-k, amelyek sunyi módon próbálnak nyomást gyakorolni a politikára évente, havonta, hetente kiadott „elemzésekkel”, amelyek tavaly még azt bizonygatták, hogy afrikai országokkal kerültünk egy szintre, idén már Észak-Koreával, jövőre meg gondolom a sztálini Szovjetunióval fogunk, habár onnan már tényleg nehéz lesz emelni a tétet. Talán Dzsingisz kán Mongol Birodalma következik, vagy néhány lakástűz után a Néró rémuralma alatt álló, felgyújtott Rómához fognak minket hasonlítani a „jogvédők”, az mindenesetre látszik, hogy kreativitásból nincs hiány. Vagy ott van a Soros által pénzelt, Majtényi által vezetett Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) által kreált lehallgatási hisztéria, amely szép példája annak, hogy hogyan érnek össze a Soros által pénzelt szervezetek a balliberális médiával, amely egy nem létező álhírt napokig elemezgetett.

A balliberális ellenzéki média hazugságcunamija a pártocskáknál és az NGO-knál is figyelemre méltóbb, ugyanis tudományos kutatás is alátámasztotta, hogy az ellenzéki pártok helyett szinte teljes egészében az ellenzéki média állítja elő azokat az ügyeket, amelyek a saját napirendjén megjelennek.

A Nézőpont Intézet az Index, a 444, a 24.hu és a hvg.hu tartalmait vizsgálva arra jutott, hogy ezek kormányellenes ügyeket kreáltak, melyhez értelmezési keretet alakítottak ki, tiltakozásokat szerveztek. A külföldi egyetemek működését érintő, vagy épp a külföldről támogatott szervezetek átláthatóbb működését előmozdító törvények kapcsán megjelent cikkek elenyésző részében adtak teret az ellenzéki pártok álláspontjának. A legtöbb cikkben az újságírók saját vagy a sajtótermék által kialakított véleményüknek, értelmezésüknek adtak teret. Az említett sajtótermékekben az ellenzéki pártok értelmezésének megjelenése 10 százalék körül alakult.

Az látható tehát, hogy az egyes ügyek legfontosabb kezdeményezői, főként a kiemelt témáké, az ellenzéki sajtó, amely átvette a politikusok szerepét és uralja az ügyek narratíváját, napirenden tartását.

Mindezzel még nem is lenne gond, hiszen a társadalmilag fontos ügyekre fel kell hívni az állampolgárok figyelmét. Nem azzal van a gond amit csinálnak, hanem ahogy csinálják. Miközben önmagukat a Newsroom patyolatfehér médialovagjaiként láttatják (nem a HírTV műsorára, hanem a televíziós sorozatra gondolok), aközben a gyűlöletkeltés és a manipuláció széles eszköztárát meglehetősen virtuózan kezelik.

A legalapvetőbb technika a hisztériakeltés. A kormány minden egyes törvényjavaslatából, cselekvéséből hisztériát kell kelteni. Ezt szinte utasításszerűen követik az egyes újságírók. Emlékeznek még, amikor a jogállam végét, totális káoszt és közúti apokalipszist vizionált az Index és a többi az új autópályamatrica-rendszer bevezetésekor és kb. még utána 2 hétig? Nem? Elenyésző számú cikk született róla azóta, hogy kiderült: többé nem lehet hisztériát kelteni körülötte, mert működik. Érdektelen lett. Számtalan ilyen ügyet lehetne még említeni, hiszen mindenből, de tényleg mindenből hisztériát csinálnak.

Remek példa az ellenzéki média agenda settingjére a Majtényi vezette EKINT „lehallgatási” ügye, amelyet fentebb megemlítettem. A recept a következő: vegyünk egy hamis hírt, generáljunk belőle hisztériát, elemezzük napokig a lehetséges következményeket, majd hallgassuk el, hogy kiderült: teljes kamu volt az egész. Aki csakis az Indexet olvasta és nyomon követte ezt az ügyet, annak a következő kép rajzolódik ki: a titkosszolgálatok és személyesen Lázár János bűncselekményt elkövetve lehallgatták az EKINT teljes kommunikációját; majd feljelentés történt és azóta egy tapodtat sem haladt az ügy, mert bizonyára a gonosz kormány az ügyészséggel, a titkosszolgálatokkal és a rendőrséggel összeesküvést szőve elszabotálta a nyomozást. Az ilyen esetek nem akadályozzák meg ezeket az újságírókat abban, hogy önmagukra úgy tekintsenek, mint „a független, évszázados hagyományok és normák alapján működő sajtó”.

A másik kedvelt módszer a törvényjavaslatok körüli sivalkodás. Ennek a legcélravezetőbb formája: végy egy törvényjavaslatot, amelyet még nem is tárgyalt a parlament érdemben, még a törvényalkotási bizottságot sem járta meg. A szövegből ragadj ki részleteket, értelmezd rosszhiszeműen és hőzöngj, hogy „ez most már mindennek a legalja, diktatúra”; majd ezután, ha elfogadta parlament, de már nincsenek benne az általad kifogásolt részek, vagy nem úgy, akkor csak arról adj hírt a lehető legrövidebben, hogy elfogadták a törvényt. Ja, és linkeld be a hír végére, hogy itt írtunk róla részletesen. Vagy ami a leggyakoribb: egyáltalán ne is adj róla hírt.

Emellett például az Indexnél is rendszeres lett, hogy Magyarországhoz nem kötődő, külpolitikai hírekbe is becsempészik a burkolt kormánykritikát. Legutóbb például az őrült venezuelai elnök, Maduro kapcsán.

A HVG az egyik személyes kedvencem, ugyanis a jelenlegi kormányt élvezettel hasonlítják a Kádár-érához, ám mivel egy bazi nagy sarlós-kalapácsos szovjet zászló leng a szerkesztőségükben, így nehezen tudom eldönteni, hogy ez most dicséret vagy önirónia. Külön öröm volt, hogy az egyik legismertebb publicistájuk a rádióban vallott szerelmet Gyurcsánynak. De biztos vagyok benne, hogy a független, objektív szemlélet ettől még töretlen.

Ezeknek a híroldalaknak többmilliós elérésük van napi szinten és egyetlen politikai céljuk: elhitetni az emberekkel, hogy Orbán Viktor maga a patás ördög. Ennek a célnak az oltárán akár a saját hitelességüket sem félnek feláldozni. Akárcsak Gyurcsány.

Korábban részletesen is kifejtettem az őszödi beszéd lényegét. Röviden: Orbán Viktor legyőzéséért nincs az az ár, ami megfizethetetlen. Ha kell, akkor becsapjuk az országot és lerántjuk a szarba, csak bárki más legyen a miniszterelnök. Ezen túl nincs se mondanivaló, se gondolat.. A politikai ellenzék és médiája sem tud ennél többet. Ebben az értelmezési keretben a jelenlegi balliberális újságírók mind kicsi, apró Gyurcsányok. És még csodálkoznak, hogy a jobboldal harcolni akar ellenük.