Persze ők arról sem szoktak tudni, ha „érdekképviseleti” munkájuk során kis idő elteltével egymásnak szögesen ellentmondó állításokat tesznek ugyanabban a témában. Így van ez a pedagógusok kötelező oltásával kapcsolatban is.

Józan ésszel fel sem fogható, hogy a Covid-járvány második évében, amikor nem az emberek állnak sorba oltásért, hanem a vakcinák könyörögnek az embereknek, hogy oltakozzanak, az Isten szerelmére, hiszen a saját életükről van szó, akkor vannak még pedagógusok, akik nincsenek beoltva. Akik a napi megélhetésüket alapozták arra, hogy a rájuk bízott gyerekeket felelősséggel tanítsák, neveljék, aminek elengedhetetlen feltétele kellene hogy legyen a tanítványok iránt érzett alázat is. Hogy mindent megtegyen a pedagógus azért, hogy ne okozzon kárt a gyerekeknek, ne fertőzze meg őket.

Akkor ugrott a majom a vízbe, amikor a jogszabály az egészségügyisek mellett a pedagógusok kötelező oltását is elrendelte. Kiderült, közülük sokan nincsenek beoltva. Egy felmérés szerint 217 intézmény 8732 tanügyi dolgozójának az ötöde, mintegy 1800 fő nemhogy nincs beoltva, de kijelentette, hogy nem is akarja felvenni az oltást. Ez önmagában agybaj, de ennél még van tovább is.

A PDSZ ugyanis most azért protestál, hogy nehogy oltásra kötelezzék az érintetteket, mert – mondják ők – van egy 490 fős szakképző intézmény, ahol például 50 személy nem szeretné beoltatni magát, s ha őket elküldik, bizonytalanná válik az iskola működése.

Tessék? Sajnos jól olvastuk. Nem azt mondja a szakszervezet, hogy tessék fölvenni az oltást, mert az emberélet mindennél előbbre való. Elég csak a sok, oltatlanság miatt elhunytra vagy az omegás Kóbor János esetére gondolni, akinek élete szintén beoltatlansága miatt került kritikus helyzetbe. Mindez nem elég a rossz ügy mellett kardoskodó szakszervezeteknek arra, hogy rádöbbenjenek, amit követelnek, az emberellenes, életveszélyes, ergo képtelenség.

És hogy még ezt a döbbenetes helyzetet is lehet fokozni, arra ugyancsak a PDSZ szolgáltatott példát, hiszen korábban éppen ez a szakszervezet volt, amelyik foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy a pedagógusokat soron kívül oltsák be.

Akkor most mi van? Nem az életveszély elhárítása az elsőrendű érdek, hanem az, hogy milyen politikai motivációk húzódnak meg a háttérben?

Mire lehet következtetni a PDSZ ellentmondásos magatartásából? Esetleg arra, hogy a PDSZ nem a pedagógusok érdekeit védő, hanem politikai szervezet, amely eszköze a kormányellenes propagandának? Amely Nagy Erzsébettel az élen még arra is képes, hogy politikai érdekek miatt viccet csináljon saját magából? Persze ez még a kisebbik baj lenne, de a halálból is? Orbán Viktor a mai rádióinterjújában mondta el a kétszer kettő szintű evidenciát: „De a végén mindenkinek be kell majd oltania magát, még az oltásellenesek is rá fognak arra jönni, hogy vagy beoltják magukat, vagy meghalnak.”

Éppen az ellenálló pedagógusok és a nekik segítő szakszervezetek rossz példája miatt kellett ezt az evidenciát is megfogalmazni, mert magatartásuk annyira természetellenes, hogy nemcsak a saját életüket kockáztatják, hanem a rájuk bízott gyerekekét is. Ezt akarják? Talán nem is ezt akarják, de – tetszik, nem tetszik – ennek érdekében cselekednek.

A Demokratikus Koalíció pedig közben bőszen hallgat. Pedig nekik újabb nagy lehetőséget kínált az élet, hogy bebizonyítsák, nem oltásellenesek, hiába gondolja róluk ezt a társadalom többsége.

Gyurcsány Ferenc vezetésével tessék kiállni azért, hogy a DK-közeli PDSZ is harcoljon a pedagógusok kötelező beoltásáért. Ez lenne az ország, a pedagógusok, a gyerekek érdeke egyaránt. Egyszersmind a DK-é is, természetesen.

Hogy ne legyen igaza a halállal keserűen viccelődő Karinthynak. „Mostanában olyan sokan halnak meg, akik eddig még soha.” Sajnos ha a továbbra is hallgató DK-n múlik, akkor még többen fognak.