Gulyás Márton és Varga Gergő most az ellenzék szimbóluma. Ez jól látszik abban is, hogy az Átlátszót idézve az Index, a 444, a HVG és a 24.hu is megírta, hogy a két provokátort közmunkára ítélő bíró, a 2010-es doktori értekezésében másképp vélekedett a garázdaság fogalmáról. 

Mint tudjuk Gulyás Mártont 300 óra, Varga Gergőt pedig 200 óra közmunkára ítélte a bíró, mivel megdobálták festékkel a Sándor palotát és a rendőröket is eltalálták.

A bíró, akit név szerint említenek, PhD-jét a köznyugalom elleni bűncselekményekből írta. Tudományos kutatóként amellett foglalt állást, hogy a garázdaság jelenlegi tényállásának nincs helyi a jogállam büntetőjogában.

Egy bíró feladata ugyanis a hatályos jog alkalmazása, tudományos álláspontja, magánvéleménye ettől teljesen eltérhet. 

Persze ezen médiumok lehet úgy vélik, hogy a bíró csak akkor alkalmazza a jogot, ha jobboldalit kell elítélni, de ha baloldali provokátorról van szó, akkor ne számítsanak már a törvényben leírtak. 

Ha pedig a bíró nem így foglalt volna állást 2010-ben, akkor biztos azt kiáltották volna ki, hogy a kormány emberei  mondanak ítéletet az ellenzék felett a bíróságon. 

Végszóként pedig a Magyar Nemzetből idéznénk:

"...az önmagát demokratikusnak nevező oldalon is egyre inkább eluralkodik valami furcsa elmebaj. [...] Ennek tökéletes példája ez az egész Gulyás-ügy. És az, ahogy egyesek szinte már messiásként tekintenek a festékdobálásért közérdekű munkára ítélt, amúgy is kissé túlmozgásos aktivistára. [...]

A pulpituson ülő ember ugyanis nem Hornyák Szabolcs magánszemély, aki passzióból bíráskodik, hanem abban a helyzetben ő a magyar állam büntető hatalma. Az intézkedő rendőr sem Szabó János, hanem a magyar állam képviselője, aki közhatalmat gyakorol. [...]

A laspalmas névvel író blogger leginkább azt kifogásolja, hogy a bíró nem függesztette fel az eljárást, és nem fordult az Alkotmánybírósághoz az ügyben, és le is vonja a következtetést: „az üléspont határozza meg az álláspontot”.

Ezzel a gondolatmenettel több gond is van, és csak az első ezek közül, hogy a tárgyaláson a védők ilyet nem indítványoztak. A második, hogy lehet egy tényállás elavult és hibás, de nem biztos, hogy alaptörvény-ellenes. A harmadik és talán legfontosabb: ez az igény is jól jelzi, hogy egyes szereplők messze a tényleges jelentősége felett kezelik az egész Gulyás-ügyet, mintha ezen állna vagy bukna az egész magyar demokrácia.

Ettől ez az ügy ugyanis elég messze van."