Az európai országok közül Hollandia a negyedik, Svájc az ötödik helyezést érte el a 141 országot rangsoroló listán. Az európai országok a versenyképességi rangsor első harmadában vannak, ám a szórás igen nagy. A leginkább versenyképes (Hollandia 82,4 pont) és legkevésbé versenyképes európai ország (Bosznia-Hercegovina 54,7 pont) között másfélszeres a pontbeli különbség.

A versenyképességi rangsor legvégén főként afrikai és dél-ázsiai országok találhatók. Az utolsó helyezett Csád és a listát vezető Szingapúr között 2,5-szeres a különbség a versenyképességi pontszámban. (A genfi intézet a versenyképességi indexet az idén 115 mutatóból számolta, amelyek a termelékenység mellett a jövő kihívásainak való megfelelőséget mérik.)

A Kopint-Tárki összefoglalója szerint a tavalyi évhez képest nem sikerült javítania egyetlen versenyképességi pillérben sem az Európai Uniónak, átlagos versenyképességi pontszáma 72,3, szemben a legnagyobb versenytárs Egyesült Államokkal (83,6 pont) és Japánnal (82,3). Az EU13-ak átlagos pontszáma 67,2 pont, míg a régi tagállamokban az átlag 76,8 pont.

Tavalyi pontszámához képest 0,8 pontot javított az ország, elsősorban az IKT (információs és kommunikációs technológiák) adaptáció területén. Javulás volt az infrastrukturális ellátottságban is, elsősorban az úthálózat sűrűsége bővült, és javult a közműellátottság is. Magyarország versenyképességének legerősebb pontja a makroökonómiai mutatókban van a jelentés szerint, ami a relatíve alacsony inflációnak köszönhető.

Az államadósság, bár folyamatosan csökken, globálisan még mindig magasnak számít. „Ugyanakkor az elkövetkezendő évek során az alacsonyabb szintek is meg fognak jelenni a versenyképességünkben, ami azt jelenti, hogy ez a pillér, ami az ország makrostabilitását méri, tartósan legfőbb előnyünk lehet” – áll az összefoglalóban. Pozitívumként emelik még ki a háztartások hitelállományának tartós csökkenését, amely növeli a magánfogyasztást, igaz, ennek a bővülésnek jelentős importvonzata van.