Stumpf István kiemelte, hogy habár a magyar miniszterelnökről már sok könyv íródott, Az Orbán-szabály című könyv egyértelműen különlegesnek tart, mert a szerző az Orbán-csapat tagjaként belülről írt meg olyan dolgokat, amelyek szerinte ebben a formában – pontosan idézve a miniszterelnök gondolatait – sehol nem található meg.

Ezekben egyértelműen kitűnik az a filozófia, amit a kormányfő képvisel, különösen 2010 után.

Az egyetemi modellváltásért felelős kormánybiztos megjegyezte, a könyvnek a legfontosabb mondanivaló az elmúlt 10 évnek az összefoglalása. Számos olyan elemzés megtalálható benne, amikből az derül ki, hogy Orbán Viktor miért tartotta fontosnak, hogy mindig csapatban dolgozzon, és miért támaszkodott mindig olyan erősen annyira a körülötte levő csapat intellektualitás jelére, hogyan próbálta megőrizni azt a „felcsúti-plebejus mentalitást”, amelyet éppen a szocializációjával lehet magyarázni, hogy

Úgy látja, hogy a szakkollégiumi évek az egész Fidesz-generáció szocializációjában fontos szerepet játszottak. Meg van arról győződve, hogy amikor a rendszerváltás hajnalán három nagy politikai nemzedék küzdött egymással a hatalomért, melynek az egyik legmarkánsabb politikusa az Orbán Viktor volt.

Orbán Viktorról mindig azt szokták mondani, hogy azon politikusok közé tartozik, aki „nem engedi, hogy a bürokratikus tevékenység fölzabálja a kormányzást”.

Két nyelvet kell beszélniük a politikusoknak: a célok és az emberek nyelvét. Ebben nincs versenytársa a politikai életben a miniszterelnöknek.

Elmondta, hogy a könyvben rengeteg visszakövethető, pontos idézetet tartalmaz, melyek segítségével ha valaki végigolvassa az ellenzék, akár meg is érthetné az Orbán rejtélyt is.

Felidézte, hogy a kormányfő már 30 éve van a politikában: 16 év ellenzékben és 15 év kormányon, mellyel megelőzte Tisza Istvánt, ezzel pedig

Felismerte, hogy Magyarország hogyan tudja kihasználni a mozgásterét.

A kormánybiztos elmondta, hogy a magyar miniszterelnöknek van egy világos iránytűje:

Államfelfogása pedig, hogy jobban szereti az embereket, mint az intézményeket. Ugyanis az utóbbit bürokratikusnak tart, hiszen nincs benne személyes kapcsolat, és felelősségük sincs.

Úgy véli, hogy

Az értékekhez pedig ragaszkodni kell, különben nem lesz többé Európa.

Végezetül megjegyezte, hogy abban bízik, hogy akik a könyvet elolvassák, azok közelebb kerülnek ennek a kormányzásnak a mélyebb értelméhez.