Azt hiszem, erre szokták azt mondani mifelénk az idősebbek, hogy „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.” Kovács László nem hallgatott. Persze, nem mintha valaha is bölcs lett volna, vagy akár legcsekélyebb jelét mutatta volna efféle erénynek. De megkapta az élettől azt a sanszot, hogy összes eddigi ostoba, otromba és rosszindulatú hazugsága (pl. a 23 millió román munkavállalót ugyan Gyurcsány találta ki, de ő mondta be 2002-ben) az idő jótékony homályába veszhetett volna – legalábbis a nagy átlag számára. A politikát csak hébe-hóba figyelő átlagember azt hihette volna róla, hogy öregkorára fölszedett valamit, az idő csak fogott rajta is, talán szerzett ott Brüsszelben – kényelmes nyugdíjas állása mellett – valamicske használható élettapasztalatot.

Kádárról vagy Horn Gyuláról nagy sok mindent el lehetett el is kellett mondani, de sötét, mint a betemetett alagút, egyikük sem volt. Kovács László viszont az. Képes elmenni egy tévéinterjúra, amit, ha nem is sokan, de azért néhány tízezren néznek, és blamálni magát hosszú perceken keresztül. Képes mindenfajta szégyenérzet nélkül bebizonyítani saját magáról, hogy halvány gőze sincs semmiről, amiről beszél. Hogy nála még a külvárosi kocsmában hőbörgő alkeszok is sokkal tájékozottabbak.

Kovács ugyan Európai Uniós biztos volt, de szemmel láthatóan nem ismeri az európai menekültügyi eljárás szabályait, a menekültstátusz feltételeit, nem hallott még a biztonságos és nem biztonságos ország fogalmáról. Komolyan úgy tűnt, talán még azzal sincs tisztában, hogy Szíria meg Afganisztán nem határos Magyarországgal, sőt, igen sok ország választ el minket tőlük. Habár 5 éven át nem kis summát (legalább havi 6 milliót) tett zsebre uniós biztosként, de úgy fest, halvány gőze sincs a schengeni határokról, a schengeni illetve a dublini egyezményről. Arról sincs fogalma, hogy a „széles szárnyú kapu”-t nem a magyarok találták ki, hanem az osztrák taxisból lett kancellár, Faymann úr „viccelődött” eképpen a saját kerítésüket illetően. László olyan egyszerű magyar szavak jelentését sem ismeri, mint kapu, kapuszárny, kerítés. Az, hogy maga Faymann is hülye, az senkit sem mentesít. A kapu szárnya, ugyanis, nem az, ami a kapu két oldalától kifelé található és meggátolja az átjárást. Az kerítés. A kapuszárny az, ami befelé található, és amit kitárunk vagy becsukunk. Csak gyengébbek kedvéért. 

Kovács elvtársnak arról se volt fogalma, hogy a zöld határ lezárása előtt is működtek legális határátkelők, s hogy azok a kerítés felállítása óta is ugyanúgy működnek, tehát, aki tisztességes szándékkal jön, az ott próbál átjönni, és ha valóban menekült, akkor ezt a mai napig meg is tudja tenni. Ezekről Kovács elvtárs semmit sem tud. Azt is összevissza keveri, hogy ki, mikor és hol jött át a magyar határon, aztán milyen határon ment át és melyik országba. Összezagyválja, hogy kiket engedünk be és kiket nem. Neki nem számít, hogy a bevándorlók honnan jönnek és hol lépnek be Európa illetve az Unió területére, ami, ugye, nem feltétlenül esik egybe.

A riporter szelíden próbálta figyelmeztetni, hogy amit mond, annak semmi köze a tényekhez, a valósághoz, de ő elszánt kommunistaként nem hagyta magát zavartatni, kizökkenteni, mondta tovább rendületlenül a marhaságokat, mint a vízfolyás.

Ha ezt egy egyetemi vizsgán adja elő, kivágják, mint a korhadt fát, és talán még pótvizsgára sem engedik, inkább orvoshoz küldik. Ne kerteljünk, úgy beszélt, úgy viselkedett, mint egy idióta. De nem véletlenül. Hanem azért, mert Kovács László egy idióta. Nem szenilis, hanem született sötét, idióta. Igazi bolsevik elvtárs, a tőről metszett, torokhangon tudálékoskodó, bunkó, tapló párttitkár. Sötét, mint maga a kommunizmus ideája és a megvalósult szocializmus együttvéve. Olyan sötét, mint ricinus egy bányaló fenekében. Egy fekete lyuk reflektorként világítana mellette. Chuck Norris rémülten kapna a zseblámpáért, ha találkoznának.

Sokat elárul a baloldal szellemi kapacitásáról, hogy még mindig Kovács Lászlót küldik előre szerepelni. Persze, mondjuk, ahol egy Tóbiás pártelnök lehet, ott ezen nincs mit csodálkozni. De nézzük a jó oldalát! Ez azért kellő biztosítéknak látszik arra, hogy még jó ideig nem kell velük számolni. Másfelől, persze, hátborzongató, hogy rákosiék „szelleme” vagy inkább szellentése (szellemük nemigen volt) máig itt kísért.