Mint ismert, hiába minden ellenzéki ígérgetés, Ferencvárosban újabb baloldali házi verseny következik, a Jobbik pedig két kerületben is külön utakon jár. Mindezzel párhuzamosan a budapesti választók továbbra is lesújtó véleménnyel vannak a zuglói polgármesterről, nem tekintik Tarlós István reális kihívójának.

Karácsony Gergely

Ennek kapcsán a Századvég megjegyzi, hogy már évek óta megfigyelhető jelenség, hogy az ellenzéki oldal érdemi politizálás helyett kizárólag saját magával és a pozícióharcaival van elfoglalva: az össztámogatottságukat képtelenek voltak növelni, így az egyes balliberális pártok egymástól szívják el a szavazókat, amivel a saját tortájuk újraszeletelését elérhetik ugyan, de egy lépéssel sem kerültek közelebb a Fidesz-KDNP megszorongatásához. Az ország többi településéhez viszonyítva számukra kétség kívül valamivel kedvezőbb terepnek számító Budapesten is reménytelennek látszik a baloldal helyzete: Tarlós István személyes támogatottsága a kormánypártok nem elhanyagolható fölényén is túlmutat, tehát még az ellenzéki érzelmű szavazók egy része is a regnáló főpolgármestert támogatná szavazatával. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mely tényezőknek köszönhető a főpolgármester magas népszerűsége és kihívójának elutasítottsága?

– áll a közleményben.

Ezzel összefüggésben Tarlóst több mint kétszer annyian tartják alkalmasnak a főpolgármesteri teendők ellátására (a válaszadók 55 százaléka), mint Karácsony Gergelyt (27 százalék). Ez utóbbi körülmény elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy Tarlós István képes volt felszámolni a Demszky-korszak rendezetlen viszonyait, pénzügyi stabilitást teremtett a városházán, és jelentős lépéseket tett a – baloldal által elhanyagolt – városkép megújítása érdekében is, míg az MSZP-Párbeszéd jelöltje gyakorlatilag csődközeli helyzetbe kormányozta Zuglót, miközben saját politikai karrierjének építésén fáradozott.

Ezenfelül Karácsony Gergelyt a budapestiek 57 százaléka egy határozatlan, bizonytalan politikai karakternek tartja, továbbá a többség azt sem feltételezi, hogy Karácsony hajlandó lenne teljes mellszélességgel kiállni a főváros mellett (mindössze a megkérdezettek 26 százaléka van eltérő állásponton). Ez utóbbi állítás azért sem tekinthető alaptalannak, mert amennyiben győzedelmeskedne is Karácsony, a mögötte álló pártok – gyakran egymásnak is ellentmondó – politikai igényeit kellene kielégítenie, így nem a városvezetést tekintené elsődleges feladatának, ahogyan azt jelenleg Zuglóban is láthatjuk.

Forrás: Századvég

További aggasztó adat a baloldal számára, hogy míg a budapestiek a jelenlegi főpolgármestert következetes politikusnak tartják (pusztán 24 százalékuk vélekedik eltérően), addig Karácsony Gergelyről sokkal inkább azt feltételezik, hogy politikai szélkakasként viselkedik (a megkérdezettek 46 százaléka gondolja úgy, hogy sokszor változtat álláspontján), ami nem is meglepő annak tükrében, hogy az egykori LMP-s politikusból a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, majd főpolgármester-aspiránsa lett. Ezen vonások miatt a fővárosi választópolgárok nem látnak alternatívát Karácsony Gergelyben és egyre rosszabb szemmel nézik az ellenzék sorozatos belső küzdelmeit is.

Tovább fokozza a fővárosi ellenzék kilátástalanságát, hogy az előválasztások csak elmélyítették a balliberális erők közti ellentéteket: a DK és a Momentum heves kampányt folytatott Karácsony Gergely ellen, jelenleg pedig elvárják a szavazóiktól, hogy az elmúlt szűk egy hónapot „elfelejtve” mégis támogassák egykori ellenfelüket, amely várakozás inkább a politikai ábránd, mint a realitások körébe tartozik. Az MSZP-Párbeszéd jelöltjének azzal is számolnia kell tehát, hogy nem reménykedhet a teljes baloldali bázis támogatásában: a DK-s és momentumos szimpatizánsok egy része – csalódva, hogy nem az általuk preferált jelölt nyerte az előválasztást – jó eséllyel az otthonmaradást fogja választani az októberi voksoláson.

A választásokig hátralévő szűk négy hónap rendkívül kevésnek látszik arra, hogy az ellenzék az évek óta maga előtt görgetett belső problémáit, kihívásait megoldja és sorait rendezze, viszont a trend sem látszik megváltozni: a beharangozott „közös munkának” és valódi együttműködésnek nyoma sincs, a felszín alatt tovább folytatódik a kiszorítósdi.