Az augusztusban Erdélybe és Magyarországra látogató amerikai unitáriusok vezetősége egy magyarországi migránstábort is meg akart látogatni, a székelyföldi Oklánd unitárius lelkésze azonban megtagadta ennek megszervezését, tudván, hogy a látogatók ellenzik a magyar kormány migrációs politikáját.

Erre a vendégek megszervezték maguknak az utat egy baloldali politikus társaságában, majd másnap, a budapesti unitárius templomban arról prédikált a vezetőjük, hogy bezzeg a magyarokat befogadták külföldön, amikor menekültek.

Kelemen Levente tiszteletes válaszul elmondta, hogy támogatja a magyar kormány politikáját, mert mindenkinek joga van megválasztani, kivel akar együtt élni, és a magyar kormány ugyanúgy befogadja az üldözötteket, bajba jutottakat, ahogy befogadja a külhoni magyarokat. Azt kérte, hogy az emberek ne csak az álpróféták hangját figyeljék, hanem azokét is, akik nem pénzért vagy egyéni érdekből formálják a közvéleményt.

Rámutatott, hogy akik nap, mint nap a sajtóban bírálják a kormányt, akik „olyan szépen beszélnek a befogadásról, mert most személyes érdekük úgy kívánja”, ugyanazok 2004-ben megtagadták a külhoni magyarokat, és velük riogatták a magyarországi választókat. A lelkész úgy jellemezte a balliberális véleményformálók üzenetét, hogy „tagadd meg a te családod tagját, ne engedd házadba, de engedd be helyette azt, aki nem tudod, hogy milyen szándékkal érkezik”.

Kelemen Levente a Pesti Srácoknak is interjút adott, ahol elmondta, hogy:

"Nem tehetünk különbséget emberek között, hogy melyik élet értékesebb. Ez viszont azt jelenti, hogy a saját életünket sem kezelhetjük másodrendűként. Márpedig ha a migránsok tömeges érkezése a mi életünket, értékeinket sodorja veszélybe, akkor éppen a saját életünk kárára cselekszünk. Önmagunkra is egyenértékűként kell tekintenünk. Fordítsd oda a másik orcádat – áll a Bibliában, de csak két orcánk van. Harmadjára már nincs mit odatartani. Lehetünk önfeláldozók, de meddig?"

(Pesti Srácok, Magyar Idők)