A reformáció emléknapján, október 31-én világszerte arról emlékeznek meg, hogy Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes, a reformáció elindítója a hagyomány szerint 1517-ben e napon tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára.

X. Leó pápa 1520-ban kiadott bullájában kiközösítette Luther Mártont, aki a pápai oklevelet nyilvánosan elégette, és kijelentette, hogy szakít a katolikus egyházzal. Az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a Kálvin János vezette irányzat a református felekezet alapja.

Luther Márton első tétele, amely szerint Jézus Krisztus akarata, hogy minden ember, ha kell, minden nap megtérjen, a kereszténység alapvető üzenete és ma is aktuális – mondta Bogárdi-Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke még szerdán az M1 műsorában.

Bogárdi-Szabó István úgy fogalmazott, Luther Márton „nem mondott újat”, amikor tételsorát kitűzte, hanem kinyilvánította, miből kell kiindulni és hová kell visszatérni. A püspök szólt arról is, hogy a reformátusok sajátos vonása, a „református habitus” a hálaadás istennek.

Arra a kérdésre, hogy a református gondolatvilág hogyan érződik a mindennapokban, azt válaszolta, az evangélium, az örömhír elfogadása, hogy a földi életen, emberi életen, emberi történelmen, adott valóságon túl van isteni életforrás, „visszaható módon elkezdi rendezni és szervezni az ember életét”.

Bogárdi-Szabó István szólt arról is, sokszor látni, hogy a mai mechanikus, „darálós világ” kiüresíti az embereket belül. Lehet, hogy közgazdaságilag minden nagyon szépen ki van számítva, de belül üresek az emberek, éhesek, transzcendenciára szomjúhoznak – fogalmazott, hozzátéve, hogy a reformátusok mégsem „szomjúságkielégítők” akarnak lenni. Ők egy életmódra hívják meg az embereket, az Istenben való örömre – mondta.