Az MSZP-P az elmúlt években már kétséget kizáróan bizonyította, hogy olyannyira elkötelezettek Soros György bevándorláspárti programja mellett, hogy még a népszerűségvesztés kockázatát is bevállalják e koncepció végrehajtása érdekében. Köztudott ugyanis, hogy az illegális migráció megfékezése, a nemzeti szuverenitás védelme, illetve a határvédelem fontossága kapcsán egyfajta össztársadalmi konszenzus alakult ki: mind a baloldali, mind a jobboldali érzelmű szavazók egyöntetűen a Fidesz-KDNP által képviselt állásponttal azonosulnak e kérdésekben. A baloldal ennek ellenére folytatja a valósággal való küzdelmét: figyelmen kívül hagyva a magyar választók többször és világosan kifejtett akaratát, a továbbiakban is a bevándorláspárti brüsszeli elit kényének-kedvének kívánnak megfelelni. Frans Timmermans ugyanis egy szimbólum, ikonikus alakja a brüsszeli bevándorláspárti politikának. Semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy amennyiben a vezetésével a bevándorláspárti erők megnyerik a következő EP-választást, akkor minden lehetséges eszközzel azon lesznek, hogy erősítsék, támogassák az illegális migrációt, hiszen szerintük csak ezzel lehet a jelentkező demográfiai problémákat megoldani. Még több hatáskört vonnának el a tagállamoktól, és természetesen a jövőben is megbüntetnék azokat az országokat, amelyek szembe mernek helyezkedni a központi brüsszeli akarattal. Az MSZP Timmermans legújabb meghívásával nem hagyott kétségeket: a jövőben is a bevándorláspárti erők táborát kívánják erősíteni.

A Soros-párti brüsszeli elit üzenete az újabb látogatással szintén egyértelmű: számukra kitüntetett fontosságú Magyarország, hiszen a jelenlegi európai politikai környezetben a magyar kormány jelenti a legnagyobb akadályát bevándorláspárti víziójuk megvalósításának. Frans Timmermans és köre pontosan tudja, hogy az elmúlt években a legmarkánsabban, a leghatározottabban Magyarország állt ki a kontinens hagyományos arculatának megőrzése és a kontrollálatlan migráció megállítása mellett. Érthető ezért, hogy minden lehetséges eszközzel azon fáradoznak, hogy elvbarátaik, a hazai ellenzék segítségével rákényszeríthessenek egy olyan koncepciót a magyarokra, amely a társadalom elsöprő többsége számára elfogadhatatlan.

Külön kérdéseket vet fel, hogy Timmermans, aki az „antifasizmus európai élharcosának” tekinti magát, hogyan támogathat egy olyan politikai erőt, amely már egyre szemérmetlenebbül kokettál az egykori radikálisokkal. Tóth Bertalan és Karácsony Gergely a rohamosan morzsolódó pártszövetség vezető politikusaiként már hónapok óta a teljes körű (a Jobbikot is magában foglaló) összefogás szükségességét hangoztatják, a bevándorláspárti csúcsjelölt viszont ezt sem kifogásolta, sőt már másodjára készül a nevét adni ezen elképzelések támogatásához.

A baloldal és Jobbik között körvonalazódó frigy megálmodói és brüsszeli szövetségeseik pusztán egyetlen dologról feledkeztek meg: a magyar választók az elmúlt években több választás alkalmával is határozott ítéletet hoztak róluk és terveikről, irányváltás hiányában pedig egyenesen rohannak egy újabb (és már egyre nehezebben kimagyarázható) választási kudarcba május 26-án.