– írja Szánthó Miklós az Alapjogokért Központ igazgatója. A Kúria 2018-ban felmentette az úgynevezett orosz kémper vádlottjait. Bár az érintetteket felmentették, azt a bíróság sem vitatta, hogy 2007-ben az akkori Nemzetbiztonsági Hivatal épületében bolgár fedésben orosz titkosszolgák poligráfos vizsgálatot végeztek magyar titkosszolgálati tiszteken.

Akkoriban még Gyurcsány is magyar érdeknek nevezte a szoros partneri viszonyt Oroszországgal, azonban ennek „a koncepciótlan és koordinálatlan politikának” jellegzetes példája a 2007-es kémügy, mely a nemzetbiztonsági érdekeket teljesen semmibe véve engedte rá az orosz hírszerzést Magyarországra.

A nyilvánosságra hozott vádirat tanúsága szerint 2007-ben a Nemzetbiztonsági Hivatalban orosz titkosszolgálati szakemberek 16 magyar elhárítótisztet vetettek hazugságvizsgálat alá a hazai szolgálatok kérésére.

A vádirat szerint Szilvásy György titokminiszter arra utasította Galambos Lajost, az NBH akkori vezetőjét, hogy működjön együtt az FSZB-vel, tudva azt, hogy ez információszerző tevékenységet jelent. Ennek formája az lett, hogy a hivatalos ellenőrzést megkerülve „konspirációs céllal bolgár pszichológusként megjelölt, de valójában az Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálatához tartozó” személyek érkeztek az NBH-hoz, hogy elvégezzék a magyar tisztek poligráfos vizsgálatát.

Bár az NBH folyamatban részt vevő szakpszichológusa többször jelezte a főigazgatónak, hogy a vizsgálat menete eltér a megbeszéltektől, a főigazgató mégis úgy rendelkezett, hogy azok a külföldi személyek irányításával folyjanak tovább.

Mindez – mivel az oroszok így a meghallgatottak személyiségéről, esetleges beszervezhetőségéről adatokat szerezhettek – az ügyészség szerint értelemszerűen felvetette annak gyanúját, hogy az NBH támadhatóságának veszélye megnő, ami Magyarország nemzetközi és nemzetbiztonsági érdekeit veszélyeztetheti. Minderről az NBH 2007-ben, a fenti eseménysort követően kinevezett új főigazgatója, Laborc Sándor is tudhatott.

Az emiatt elrendelt újabb vizsgálat szintén megállapította, hogy „orosz nemzetiségű személyek az NBH korábbi főigazgatója megbízásából poligrá­fos vizsgálatot végeztek a személyi állomány körében”.

Laborc Sándor ráadásul a dokumentumot azzal küldte tovább Szilvásynak, hogy elődje, Galambos Lajos tevékenysége, fecsegése súlyos károkat okozott a magyar–amerikai viszonyban; ténykedése az ellenőrzés (pszichológiai) során helyrehozhatatlan kárt okozott az NBH-nak; kapcsolata az oroszokkal tényszerű, információ kiszivárogtatása bizonyított; el lett távolítva az NBH-ból, további elszigetelése fontos feladat; hogy milyen kapcsolat alakult ki közte és az oroszok között (támadólagos hírszerzési potenciálunk hiányában), nem azonosítható, de tragikus.

2011-ben a Budapesti Katonai Ügyészség azonban vádat emelt Szilvásy, Galambos, Laborc és egy negyedik személy ellen.

Bár első fokon Galambost, Szilvásyt letöltendő börtönbüntetésre, Laborc Sándort pedig felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a Kaposvári Törvényszék megismételt elsőfokú eljárása azzal végződött, hogy valamennyi vádlottat felmentették.

A cikk megjegyzi: mivel a bírósági határozatoknak is csak meghatározott részeit ismerjük, így nehéz rekonstruálni a teljes bírói érvelést, azonban a rendelkezésünkre álló információk szerint a jogerős felmentő döntést hozó bíróság szerint „nem volt bizonyítható” a Szilvásy, Galambos, illetve az FSZB helyettes vezetője közötti parlamenti találkozó ténye, valamint „nem merült fel adat” arra vonatkozóan, hogy személyhez kötődő érzékeny információk az oroszokhoz kerültek volna vagy, hogy a vizsgált személyeket megpróbálták volna beszervezni, ebből fakadóan pedig Magyarország nemzetbiztonsági és nemzetközi érdekei nem sérültek.

Bár a jelenlegi kormányt számtalan bírálat éri, amiért szoros kapcsolatokra törekszik Oroszországgal, mindezt az ország érdekeit és a földrajzi realitásokat szem előtt tartó, de Magyarország szuverenitását és nyugati integrációját soha meg nem kérdőjelező, kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedve teszi.

– írja Szánthó Miklós.