Beszédében hangsúlyozta, hogy a kontinensen emelkedő energiaárak fő okai már évekkel ezelőtt jelentkeztek. Komoly szerepe van az áremelkedésben az európai intézmények által erőltetett, öncélú zöldítési politikának. A „Fit for 55” program eredeti célkitűzései nemcsak az európai energiabiztonságot sodorná veszélybe, de kedvezőtlen hatással lenne az európai ipar versenyképességére is. Mindez pedig az európai munkahelyek megszűnéséhez, a családok megélhetési nehézségeinek súlyosbodásához vezetne.

Az uniós szakpolitikai hibák hatását tetézték az orosz-ukrán háború kirobbanását követően az Európai Unió részéről meggondolatlanul, elhamarkodottan Oroszországgal szemben kivetett energetikai szankciók. Rontott a helyzeten a koronavírus-járványt követő keresletnövekedés árfelhajtó hatása is.

A háború kitörését követően a brüsszeli intézmények még azt állították, hogy a szankciók a fegyveres konfliktust kirobbantó személyi kört, valamint az orosz pénzügyi és technológiai szektort sújtják majd. Energetikai szankciókról ekkor még szó sem volt, sőt, márciusban, Versaillesban az európai kormányfők megegyeztek abban, energetikai szankciók kivetésére nem kerül sor. Később azonban Brüsszelből kiindulva fokozatosan az energetikai szankciókra helyeződött a hangsúly. Az igazgató rámutatott, hogy a háború kitörését követően ugyan megugrottak az energiaárak, de azok néhány hét elteltével eredeti szintjükre csökkentek. Az elhibázott uniós szankciós politika megkezdését, a többkörös brüsszeli szankciók bevezetését, és az energetikai szankciók lebegtetését követően azonban tartósan magas szinten maradtak az energiahordozók árai.

Kovács Attila sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a már érzékelhető negatív gazdasági tendenciák – GDP növekedés mérséklődése, a szankciós infláció magas szintje, stagflációs félelmek – ellenére semmilyen hajlandóságot nem mutat a szankciós politika felülvizsgálatára. Ehelyett továbbra is a gázársapka elfogadását, a közös gázbeszerzést, a gázkészletek tagállamok közötti megosztását és természetesen a fogyasztáscsökkentést erőlteti. Míg az gázársapka egy piacszabályozási eszköznek álcázott szankció, addig a fogyasztáscsökkenés az európai életszínvonal csökkenésének szinonimája.

Kovács hozzászólásában rámutatott, hogy a jelek alapján úgy tűnik: az Európai Bizottság a korábbiakhoz hasonlóan ezt a válságot is saját hatáskörének, a tagállamokkal szembeni hatalmának bővítésére kívánja felhasználni: piacszabályozási eszközként igyekszik elfogadtatni a szankciókat, megkerülve így a döntéshozatalban az egyhangúsági szabályt.

Zárásként Kovács Attila kiemelte: a mostani tél kemény kihívás elé állítja Európát. A gáztározók feltöltése, az emelkedő energiaárak miatti gazdasági visszaesés kezelése, a szankciós infláció megfékezése mind-mind sürgető feladat. A várakozások azonban a 2023–24-es fűtési szezon kapcsán még rosszabbak: jövő tavasszal a nulláról kezdve kell majd feltölteni az európai tározókat és biztosítani a kontinens energiaellátását megfizethető áron. Ez ma szinte lehetetlen küldetésnek tűnik az Európai Unió számára.