Kovács István stratégiai igazgató ismertette, hogy az Európai Unió elindította a Konferencia Európa jövőjéről elnevezésű kezdeményezést, amelynek lényege, hogy politikusok, a civil és az akadémiai szféra képviselői, valamint egyszerű állampolgárok is kifejthetik véleményüket, hogy min kellene változtatni az Európai Unió működésében.

Az Alapjogokért Központ pedig azt a célt tűzte ki, hogy minél több anyaggal és eseménnyel járuljon hozzá a vitához. Azonban hozzátette, félő, hogy ez a kezdeményezés valójában csak egy eszköz, hogy a jelenlegi föderalista irányt még inkább az Európai Egyesült Államok gondolatának megvalósulása felé mozdítsák elő.

Ismertette: legutóbbi hozzájárulásukban azt mutatták be, hogy

A mostani anyaguk is ebbe a tematikába illeszkedett.

Egy olyan releváns témával foglalkoztak ezúttal, mint az őshonos nemzeti kisebbségek ügye, ami rengeteg európai állampolgárt érint, ennek ellenére teljesen kívül esik az EU-s intézmények működési körén.

Megemlítette, hogy a Minority Safepack kezdeményezés keretében Magyarország élen járt abban, hogy összegyűljön a több mint 1 millió 200 ezer aláírás. Ebben legalább hét ország részt is vett, így látható, hogy a téma nem csak Magyarország számára fontos.

Elmondta, hogy egyes kutatások szerint

Ám az Európai Unió mégsem foglalkozik ezzel, annak ellenére, hogy a kisebbségvédelem az EU politikájában is hangsúlyosan megjelenik. Ugyanakkor

Ez az egyik oka, hogy miért ignorálja az EU az őshonos kisebbségek ügyét.

Akkor azonban már kevésbé „szemérmesek” az EU vezetői, amikor olyan, egyes tagállamok esetében szintén megosztó és vitákat kiváltó támákkal kell foglalkozni, mint a migráció vagy akár a genderkérdés. Ezen témák ellenzői szintén megvannak a tagállamok körében, bár leginkább a 2004 után csatlakozott tagállamok köréből kerülnek ki. Úgy néz ki, hogy itt is tetten érhető a kettős mérce – tette hozzá Kovács István.

Ismertette, hogy ugyan az Európai Uniónak van egy alapjogi ügynöksége, azonban ott kizárólag olyan ügyekkel foglalkoznak, mint a szexuális vagy a vallási kisebbségek.

Kovács István megemlítette azt az európai polgári kezdeményezést, amelynek révén 2017 óta több mint 1 200 000 aláírás gyűlt össze, majd az Európai Bizottságnak foglalkoznia kellett a témával. Amiből aztán nem lett semmiféle jogalkotás. Helyette írtak egy cinikus indoklást, hogy miért nem foglalkoztak vele: a fő érv az volt, hogy okafogyottá vált a kezdeményezés.

Azért adták ki ezt a mostani anyagot, hogy abban a vitában, amely az Európa Unió jövőjéről szól, ez az álláspont is megjelenjen, amit majd feltöltenek az EU által létrehozott hivatalos felületre.

Kovács Attila projektvezető elmondta, hogy

Gyakorlatilag 10–50 millió uniós polgár tartozik az őshonos nemzeti kisebbségek körébe. Írország, Portugália és Málta kivételével mindegyik tagállam érintett a kérdésben.

Ennek a fő oka az, hogy minden, ami a nemzetiségekkel kapcsolatos, a brüsszeli médiában, döntéshozatalban a nacionalizmussal kapcsolatos, ami szembemegy a föderális Európa, az Európai Egyesült Államok gondolatával.

Ismertette, hogy a tanulmányban megvizsgálták 5-6 európai uniós intézmény elmúlt évekbeli tevékenységét, döntően a 2015 utáni időszakra koncentrálva.

Elmondta, hogy az a Vera Jourová, aki az Európai Bizottság részéről élen járt a hazai helyzet kritizálásában, volt az, aki cinikus módon kiállt, és teljesen fals érveket sorakoztatott fel, amikor az EB ezt a polgári kezdeményezést lesöpörte az asztalról.

Elmondta, hogy jeleneg az Európai Parlamentben nemzeti kisebbségekkel, valamint szexuális, LGBT-kisebbségekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoport is működik. Megnézték, hogy ezeknek milyen többek között a médiamegjelenésük. Az arányokból megtudható, hogy kisebb figyelem irányul a nemzeti kisebbségek felé.

Két EP-frakció, képviselőcsoport 2015–2020 közötti tevékenységét is megvizsgálták a témában – a zöldekét, valamint a szocialista és progresszív képviselőcsoportét. A konklúzió az volt, hogy

A politikai agendájukban viszont szerepelnek a szexuális kisebbségek támogatásáról szóló állásfoglalások.

Konklúzióként megállapították, hogy az európai uniós intézmények kettős mércét alkalmaznak. Többek között

minden más egyéb kisebbség – legyen az szexuális, etnikai vagy bevándorlókisebbség – pedig az európai politika napirendjének középpontjában található.