A Lovas István által szemlézett New Eastern Outlook cikk, a kormánypártok 2016-ban indított nemzeti konzultációjával indítja elemzését, amely az Európai Unió betelepítési kvótájáról kérdezte meg a magyar emberek véleményét. Természetesen nemzetközileg, és idehaza is óriási hisztirohamot okozott a kormány lépése, Engdahl szerint teljesen alaptalanul:

Ez azt jelenti, hogy az egyhangúság már nem volt feltétel egy-egy kényes kérdés eldöntésénél. Gyakorlatilag az erősebb európai államok bármit keresztülvihettek a szavazáson a kisebb tagállamok kárára, a migránsok elosztásánál pedig egy az egyben ez a forgatókönyv érvényesült.

Engdahl a Soros-egyetem kérdésében is állást foglalt. Arról értekezik, hogy a magyar kormány azt kérte az egyetem dolgozóitól, legyen munkavállalási engedélyük – ami egyébként minden nyugati demokráciában alapkövetelmény. Erre az egyetem azonban rejtélyesen csak úgy reagált, hogy „így nehezebben vehetnének fel tanárokat.”

– mondja Engdahl, utalva a Juncker által 2014-ben alapított új rendszerre, ami által hét bizottsági alelnököt nevezhetett ki maga mellé.

A kockázatelemző szerint ezzel Juncker gyakorlatilag Politbürót csinált az EU-ból, ezért is kell Orbán Viktornak szembenéznie például Frans Timmermans sivalkodásával.

A magyar kormány a külföldről támogatott civil szervezetek kapcsán azt szeretné elérni, hogy az unió területén kívülről 7.2 millió forintnál nagyobb támogatást szerző szervezetek évente jelentésben jelezzék ezt a kormány felé.

A sivalkodás itt sem maradt el, Engdahl ugyanakkor emlékeztet egy apróbb tényre:

Ott a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény (Foreign Agenst Registration Act – FARA) kötelezi a külföldi szereplőket arra, hogy részletesen beszámoljanak politikai tevékenységükről, és információkat szolgáltassanak erről az állam felé.