A legutóbbi hétvégén úgy alakultak a dolgaim, hogy a Kerületke meccsére nem tudtam kimenni, helyette szombatra kerestem magamnak valami pótlékot: találtam.

A Pénzügyőr a REAC-ot fogadta a BLSZ hetedik fordulójában. Korábban már említést tettem arról, hogy a Blasz idén kifejezetten erős és izgalmas, utóbbit bizonyítja is az első pár forduló: ezt a kört megelőzően a BVSC és a Pénzügyőr is veretlen volt még, míg a Csepel ugyan botlott egyszer, de hatszor nyert már, de ott van még a közvetlen élmezőnyben a Vízművek és a Testvériség is, a REAC viszont ebben a szezonban nem a feljutásért küzd.

A fentiek alapján látszik, hogy nem egy sima Blasz-meccset választottam, két – ezen a szinten – nagy múltú klub csapott össze egymással Pasaréten szombaton.

Háttérben a János-hegy

Oldalt a zászló mögött a két helyi ultra

A csodálatos fekvésű pasaréti pályáról már több alkalommal írtam, a kedvenc látogatásom a telt házas utolsó forduló volt a tavalyelőtti szezonban, a Pénzügyőr akkor bennmaradt – tavaly már nem, éppen Óbudán búcsúztak a harmadosztálytól. A REAC immár évek óta a negyedosztályban sínylődik, két éve osztályozón maradtak alul, tavaly pedig a Kelen elleni utolsó meccs pecsételte meg a klub sorsát.

Meglehetősen hűvös, kicsit esős időben kezdődött a mérkőzés, nem erre számítottam. Az viszont már nem lepett meg, hogy nagyjából 100 néző gyűlt csak össze – Pasaréten az NB III-ban sem volt sok néző, csak a kiesési rangadókon, a nevesebb ellenfelek ellen és persze a budai derbin voltak ennél többen. A REAC-tól 20-30 néző érkezett, viszont hiányoltam az ultrákat. Nem tudom, mi történhetett velük, de a második félidő elején végül megérkeztek.

Az első játékrészre a „kinti szektort” választottam, van egy hangulata a kerítésről való meccsnézésnek. Természetesen nem voltam ezzel egyedül, pedig a negyedosztályban már ingyenes a belépés, így spórolni sem lehet ezzel a módszerrel.

<3

A kezdés előtt valami galiba adódhatott, mert késéssel indult csak útjára a labda, valaki be is kiabálta a bírónak, hogy

A bajnokság szintjéhez képest jó iramban kezdődött a meccs, a REAC volt aktívabb, ám a beadások folyamatosan pontatlanra sikeredtek a vendégeknél, így komoly ziccer sokáig nem alakult ki. A Pénzügyőr nem igazán kapta el a fonalat, az első percekben volt egy helyzete a hazaiaknak, aztán sokáig semmi. Szurkolás sem igazán volt ekkor, pár percenként elhangzott, hogy „Hajrá, Pénzügyőr!” egy-egy torokból, de ezen és pár méltatlankodáson kívül halkan zajlott a mérkőzés.

Nagy kedvencem volt a kerítésen a fiatal apuka, aki „gyermeksétáltatás” közben nézett bele a meccsbe, sőt, miután meggyőződött róla, hogy a kis lurkó alszik, maradt is. Így kell ezt!

Hétköznapi hős, GDPR-os okokból inkább fej nélkül

A 38. percben egy szép akció végén vezetést szerzett a REAC. Végre nem ívelésekkel próbálkoztak a palotaiak, a gyors passzok bejöttek, Árvai üresen maradt a bal oldalon, és az ötös sarkáról szép gólt lőtt a rövid felsőbe, 0–1.

A szünetig az eredmény nem változott, igaz, a lefagyó eredményjelző még ekkor is 0–0-t mutatott. A második félidőre átmentem a lelátóra, ami egész jó ötletnek bizonyult, mert közben egészen rákezdett az eső, és bár a lelátó nem fedett, még mindig jobb volt így, mint a kerítésen.

Már rég szünet volt, nem pedig hosszabbítás, és az állás sem 0-0 volt már ekkor... Később egyébként megjavult a szerkezet

A játékrész elején szinte a semmiből, egy szöglet után egy fejessel egyenlített a Pénzügyőr. Nem sokkal később érkeztek meg a rákospalotai ultrák, ők is a lelátón helyezkedtek el, így sajnos nem tudtam őket szemből, a drapikkal együtt lefotózni, de legalább a hangulat jobb lett.

Érkeznek a rákospalotai ultrák!

Innentől kiegyenlített játék zajlott a pályán, de kicsit leült a meccs 1–1-nél. A 71. percben viszont megfordította az állást a Pénzügyőr egy hatalmas védelmi hibát követően. A REAC kinyílt, és szinte folyamatosan támadott, közben pedig a lelátón is fokozódott a hangulat. Egy, a vendégeknek nem tetsző ítélet után valaki meg is jegyezte a bírónak:

Később pedig még szórakoztatóbb volt, hogy a meccs negyedik, egyben a REAC harmadik sárga lapos figyelmeztetése után így kérdezte fel ugyanez a bácsi a játékvezetőt:

A 81. percben góllá érett a nyomás, egyenlített a REAC egy gyors akciót követő, jobbról laposan középre lőtt labdából – megint nem az ívelés vált be.

Igen-igen, kaputelefonnal készült a kép, de legalább sikerült valamit kiszenvednem ilyen rettenetes fények között

2–2 után igazi nyílt sisakos küzdelem vette kezdetét, mindkét csapatnak volt gólhelyzete, de a REAC volt a veszélyesebb. A vendégek még a 93. percben is eldönthették volna a mérkőzést, ám a mutatós összjáték végén nem született újabb találat, végül 2–2 maradt a vége.

A Pénzügyőr így továbbra is veretlen, míg az újjászervezett REAC megmutatta, hogy bár a feljutásra nem sok esélye van (lásd pár hete a BVSC elleni 0–6), de azért komolyan vehető ellenfélről van szó, aki bárki dolgát meg tudja nehezíteni. A színvonal simán hozta az NB III. szintjét, az iram talán még a harmadosztály élvonalában is elment volna, ám a technikai hibákból kicsit sok volt.

Nehéz megunni ezt a látványt, Budapest egyik legszebb fekvésű pályája ez

Ez a mérkőzés bebizonyította számomra, hogy az idei BLSZ I. tényleg izgalmas és erős, érdemes lesz még kilátogatni ide a szezon folyamán.